Szerző: Gergo Lippai

Megnyugtatandó az egészségemért aggódókat („aludj többet, tönkreteszed magad”): tegnap kb. este fél 8-kor bedőltem az ágyba, és úgy, ahogy voltam (farmer, ing, stb.) el is aludtam, és reggel fél 8-kor keltem fel (bezony, kimaradt a hajnali post). Az spanok közt is 12 óra. Mivel kecó jelenleg töküres¹, átöltözni nem volt lehetőség, így hát CK One típusú kamionos szappannal mosdottam frissre magam, és robogtam be dolgozni.
Viszont Málnás Magnum a jutalma annak, aki hozzásegít egy 1200 MHz-es P-III procihoz. Beszarás, hogy sehol se lehet kapni (se használtat, se újat), de nekem kell egy.
Most pedig lassan de vidáman elhaladok az otthonom felé, mert az irodában megint baromi meleg van. Az előbb különösebb erőfeszítés nélkül beindítottam a magfúziót.
¹: Sajna úgy fest, hogy kecó felújítása júniusig csúszik. Egyik szemem sír, a másik viszont megnyugszik, mert az ember, aki júniusban ráér, nagyon jó választásnak tűnik. Hezitálok tehát: csinálja meg más gyorsan, vagy ő, gyorsan, de júniusban?

Megint én voltam, én vagyok az oka: miattam van megint hó. Valamely szemgyulladás miatt nem tudom betenni a lencséket.
(Halkan jegyzem meg, nekem semmi bajom a hóval személy szerint, csak behódolok a többségnek, feloldódik a személyiségem ebben a nagy Közös Hógyűlöletben. Pedig a hó jó.)
A tegnap beígért képek itt vannak. Tekintve, hogy egy csomó háttér-jellegű van, annyira se szelektáltam, mint amúgy szoktam. (Kedvem se volt hozzá.) Jó háttérkép-válogatást.

Hubazz, mekkora nyommer egy éjszaka ez. Olvass körbe: mindenki szenved, mindenkinek szar. Én meg úgy érzem, hogy most kezdek rápörögni az előttem álló mégháromhétre, és nem fogok tudni aludni. Welcome back, alvászavaros Ego, még azt intézd el nekem, hogy a szemem ne nézzen ki úgy, mint egy narkósé, és ígérem, megadom magam, nem fogok többé aludni. Ja, azt se ártana, hogy legalább a körmömet ne rágjam, ha már a vérnyomásom reprezentál úgyis.
Ajánlott (zene)irodalom: Quimby – Álmatlan dal.
Aludni kéne, de tudod, hogy nem vagyok olyan.