Szerző: Gergo Lippai

Az emésztés fáradságos ám kellemes órái, napjai állnak egy kisebb csoport előtt. Ennek jegyében most Monty Python-t fogok nézni, nosztalgikus felhangokkal.

Szépen kérem azokat, akik találkoznak velem néha, hogy emlékeztessenek az adóbevallásomra. A reakcióm valami ilyesmi lesz: „ó basszameg”, de mélyen belül azért hálás leszek érte, és talán időben megcsinálom.

Messze-haza cuccoltam egy csomó dolgot, ami közeli-otthon gyűlt össze (pl. a számítógépalkatrészek, ugyebár; a videokártya-probléma egy most hozott Voodoo3-as behelyezésével megoldódott), ami meg ugye lassan építési területté nemesedik. Két fordulóból (tehát két Tatonka táskával) haza (messze-haza) tudom hozni a kihelyezett életemet. (Ami persze, követve a logikát, hamarosan áthelyezett élet lesz, és ez lesz itt messze a kihelyezett. A folyamatot költözésnek hívják.) A szigeteléseket se fog ártani odaát megcsinálni: tegnapi gázszámla ugyan még csak egy Mátyás király körül van, de ha a számításaim nem csalnak, a következő bizony nagyon közel lesz a hat digithez, amire csak kicsit gondoltam eddig, de most egy kicsit se örülök neki, lenne annak jobb helye. Lassan utána kéne menni a kintlevőségeimnek, jut erről eszembe. Egy idő után mindenről ez fog eszembe jutni. (Remélem. Nem lenne jó, ha egyszer csak nem jutna többé eszembe.)
Most pedig, a költözés jegyében, elmegyek dolgozni: webszervert fogok költöztetni.
(Milyen szép, ihletett (illetve ihlető) dolog: az életem ezen szakaszán egyszerre három területen vezénylek le költözést: a saját életem, saját munkahelyem, valamint a virtuális tér. Az élet majdnem minden aspektusa. Lehet, hogy a magánéletem, nyálasan „szívem” is költözik? Ej, dejszen ez nem ide tartozik: ne bizalmaskodjunk.)