Szerző: Gergo Lippai

asszem koleszterin

Ma olyan szinten összekevertem két szerver konfigját, hogy a legjobb az lesz, ha újrakezdem őket (a legnagyobb közös osztóról persze). A másik, amit meg kéne tennem, az az irodai asztalom, fiókjaim, a fiókos szekrény (eufemizmus: szegény bútordarab megrokkant az idő és az általam képviselt terhelés alatt, úgyhogy most többnyire a “pár farost lemez egymásnak döntve, középen három fiók egymásra pakolva” elnevezés jobban megállja a helyét, bár azt hiszem az IKEA nem csinálna belőle így bombaüzletet; Möbelfakta, hol vagy?) tetején található kis polcok tartalmának átnézése. Tudom (mert emlékszem), hogy mélyen valahol van egy félig elmosott műanyag kajás légzáró kübli (der Kübel: a vödör), ha el nem mászott már azóta (sóska volt benne húsgombóccal egy derűs koranyári napon, anya-féle, hétvégi műszakra főzte nekem), egy békás snapszos pohár (4 cl, úgy saccra, bár olyan rég találkoztam már vele, lehet, hogy akkor tűnt csak annyinak; Barb mamija hozta, Svédországból tán?), egy-egy vizsgaoptimalizált EMT- és SzabTech-jegyzet, rengeteg papír (fecni, A5, félbehajtott Letter és A4 méretekben), valamiféle to-do-val 2003-tól, nagy része nyilván megoldva/letudva, de biztos vannak érdekes elfeledett projectek, egy rakás mindenféle kitöltetlen form meg szerződés, aztán CD-k, lemezek, és ki tudja még, mi minden. Izgi dolog ez, olyan (na jó, olyasmi), mint régi fotókat nézegetni, vagy megtalálni a gyerekkori kincsesládát, naplót (amit persze elbasztam, mert sose írtam naplót). Egyszer istenuccse összeszedem magam és megcsinálom. (Legkésőbb április 2-re meg kell tennem, mert költözünk, ugyebár. Bútordarab pedig, vagy nevezzük akárminek, nyilván nem jön velünk: neki itt befejeződött a pályafutás.)
Tegnap celebspotting a Babos-koncerten: Hajós András és B. Neje (gondolom), Bársony Bálint és B. Barátnője.

Valaki mondja már meg, hogy

Valaki mondja már meg, hogy kell rávenni egy számítógépet arra, hogy az AGP slotban ficegő videókártyát favorizálja az alaplapon található ellenében. És ne csak néha, hanem mindig.
A (sütő)tököm tele van vele.