Daktiloszkópia. Nem túl barátságos egy szó, mi?
“A Daktiloszkópia népbetegség. Önt beoltották már?”
Pedig nem. (Az ujjlenyomat alapján való azonosítás tudományát hívják így.) Betegség legfeleljebb az a paranoia, ami miatt így akar valaki azonosítani.
“A Paranoia néptegség. Önt beoltották már?”
Kérném a 000114-es hozzászólás törlését a jegyzőkönyvből, vagy a legelső kb. 4-5 post eétávolítását, elfelejtését, ilyesmi. Most néztem (emlékezés, mély súhaj, már-már könycsepp elmorzsolása szem sarkában), hogy a blog-élet elején (amikor persze még nem volt ez napló, csak később lett kimondva is az, illetve most se az igazán) elég sűrűn szmájliztam. Valószínűleg pont azokat visszaolvasva fogadtam meg, amit megfogadtam. (Megmondtam, megmondtam.)
Péntek 13 van, bakker. A legutóbbi ilyen alkalommal véletlenül újraindítottam a cég legnagyobb szerverét. Csak 5 percig állt minden, bagatell. (Meg hát elveszett egy párszáz napos uptime.) Ma (lekop-lekop) eddig semmi csúnya nem történt, igaz, különös előzékenységgel álltam hozzá a root shell-ekhez.
Attól klasszikus a klasszikus, hogy időről időre újra elővesszük és meghallgatjuk, igaz? (A lovakat lelövik, igaz?)
Napok óta egyre növekvő igény kavarog bennem, hogy Pink Floyd-ot hallgassak. Konkrétan a “Welcome to the machine” postom óta (2 nap tán?), mertmivelhogy hiszenhát az egy PF refrén, vagy mi. Strófa. (Vagy még az se?) Most ezért nagy megelégedésemre szolgált, hogy a gondoskodás jóvoltából (meg az én jóvoltomból, aki anno betettem a számot a playlistbe) a céges webrádión az szólt. Két Depeche Mode között, jegyzem meg. Mifelénk ilyen alternatív webrádió szól, mkay? (És néha, szintén az én jóvoltomból, Marky Mark, esetenként MC Hammer, Army of Lovers… Lipilee’s Youth Collection.)
A Subbacultcha szerint aki holnap bármi extra szexes dolgot művel Valentin-nap alkalmából, az háromszoros faszkorbácsot érdemel. Így közlekedjetek, kisöcsik.