Szerző: Gergo Lippai

Sör a kézbe, billentyű az ágyba, éji post következik.
Amikor kezdődött az esti programom, még szakadt a hó, fehérbe borította a várost, nagyon szép volt. Esti program végére a mini hókotrók, winter logistics managerek és egyéb alkalmatosságok sikeresen fekete-sós latyak és szürkés-retkes (ne feledjük: ilyenkor nem csak a havat, az utca összes mocskát: csikket, kutyaszart, újságot is halomba lapátolják) hókupacok váltakozásává változtatták a Nagykörutat és a Margit-hidat, ahol a sétám közben mellettem elhaladó kamionok előszeretettel és sikert sikerre halmozva szórtak engem is arcig teli jófajta anyaggal, hozzáadva az útról belekeveredett olajat is. Főkefe, te mixerkirály.
A séta ellen egyébiránt nem csak a józan ész, a jobb térdem is hevesen tiltakozott (a síelés óta valami engedetlenség van rajta), ezen a viszonylag rövid távon (Nyugatitól Moszkváig, mármint a pályaudvartól a térig) háromszor gondolta úgy, hogy vagy megállok, vagy nélküle megyek tovább. (Ilyenkor megcsuklottam kicsit, de töretlenül haladtam tovább talán kicsit szisszenve. Hideg volt az ácsorgáshoz.) Kiengesztelésére vettem ezt a sört, amit most ágyban ülve, ölemben a billentyűzettel iszogatok; egyelőre tetszik neki (filozófiai felvetés: a sörnek vajon tetszik-e), legalábbis nem fáj, nem kék, nem dagadt. (A dagadt az én vagyok lassan.)
Nos, a sör elfogyott, itt az ideje aludni térni. Jó éjt kicsi blog.

Daktiloszkópia. Nem túl barátságos egy szó, mi?

„A Daktiloszkópia népbetegség. Önt beoltották már?”

Pedig nem. (Az ujjlenyomat alapján való azonosítás tudományát hívják így.) Betegség legfeleljebb az a paranoia, ami miatt így akar valaki azonosítani.

„A Paranoia néptegség. Önt beoltották már?”

Kérném a 000114-es hozzászólás törlését a jegyzőkönyvből, vagy a legelső kb. 4-5 post eétávolítását, elfelejtését, ilyesmi. Most néztem (emlékezés, mély súhaj, már-már könycsepp elmorzsolása szem sarkában), hogy a blog-élet elején (amikor persze még nem volt ez napló, csak később lett kimondva is az, illetve most se az igazán) elég sűrűn szmájliztam. Valószínűleg pont azokat visszaolvasva fogadtam meg, amit megfogadtam. (Megmondtam, megmondtam.)

Péntek 13 van, bakker. A legutóbbi ilyen alkalommal véletlenül újraindítottam a cég legnagyobb szerverét. Csak 5 percig állt minden, bagatell. (Meg hát elveszett egy párszáz napos uptime.) Ma (lekop-lekop) eddig semmi csúnya nem történt, igaz, különös előzékenységgel álltam hozzá a root shell-ekhez.