Szerző: Gergo Lippai

“Letérdelek magam elé”-rovat.
Az utóbbi 3 napban eljutottam oda, hogy több visit-et generálok, mint a cég, ahol dolgozom. Ennyit a letérdelésről, meg magamról. (Izmosan.)
“Nem tartom jó ötletnek a 31-ei munkanap gondolatát”-rovat.
Nem tartom jó ötletnek a 31-ei munkanap gondolatát. Ahova megyek az irodában, mindenhol effektív munkaszünet van, és arról való diskurzus, hogy vajon elengednek-e minket gazdáink mondjuk 2-kor. Persze Nagygazda nem jött be, annak ellenére, hogy tegnap határozottan úgy gondolta, hogy be fog. Magam előtt látom a szcénát, amikor felébredt reggel, és egy “bazeg 31-e van, nem megyek be dolgozni faszom” felkiáltás kíséretében a fejére húzta a paplant. (Persze angolul.)
“Nem vagyok jól”-rovat.
Nem vagyok jól. Öreg vagyok a bulizáshoz, vagy csak elszoktam tőle, de a tegnapi 4 helyet (Polo Pub, Szóda, Sark, Fészek) érintő pubrally kicsit beálmosított, hogy részletekbe ne menjek. Azért persze jó volt, a vége felé már emberekkel is találkoztunk.
Megjött a hír, délután 1-kor vége a melónak. Maximum respect, no comment.

Felkerült ide egy pár kép, ami tegnap készült Gödön, Endrúéknál. Semmi egetrengető, nem volt világmegváltás-jellegű trance party, nem hánytunk az asztal alá (igaz, beszéltünk róla, és még ők fikázzák a románokat, no comment), nem kerekedett orgia se, viszont beszélgettünk jót, csengő kacajunktól volt hangos az egyébként kurvajó ház, és különben is: Juci, most legalább láthatod, mire képes a gép. (Hát még mire volna képes, ha értenék a fotózáshoz!)
(A laptopom közben itt hezitál, hogy most neki 64% vagy 63% kakaója van; egyszer az egyik, egyszer a másik. Nem hoztam magammal a tápkábelt ugyanis, ookoos.)
Ma éjjel város- és évbúcsúztató pub rally, reszkess belvárosi bermuda-sokszög, reszkessetek csaposok.

“Yeah, I live for little moments like that”-rovat.
Az élet nyugodt percei ezek, így délután 4 körül. Megvolt ebéd, gyomor már nem dolgozik annyira, hogy kezdjen vele valamit (“csak nem történt vala vele valami?”), napi bioritmus szerinti szarás is megvolt, meló nincs (basszus most eszembe jutott, hogy elfelejtettem Cs-t megtalkolni), vagy nem sok; az ember foglalkozhat olvasgatással (szigorúan dokumentációt, ha ha ha), új project-tel, régi project-tel, beszélgethet, vagy csak ülhet a kényelmes hintázó-rugózó forgószékben (nem bőr, vászon), és kezét a meleg laptopon pihentetve relaxálhat kicsinyt, extrém esetben lábat asztalra/fiókos szekrényre feltéve. (Hízó esetben ebéd után beszerzett nasit csipegethet.)
Az élet nyugodt percei ezek.