Van ez a leírás az oprendszerekről, hogy melyik mire hasonlít a való világban, és a Linux ott valami olyasmiként szerepel, hogy egy nagy ház, amit közösen építenek a lakók, folyamatosan, és egyre jobb lesz, meg minden, de előfordulhat, hogy egy nap arra ébredsz, hogy az ágyad elől valaki elbontotta a padlót. Hát valami ilyesmi történt most velem, többszörös hibát követtem el, hogy a faszán működő rendszert tegnap frissítettem, kivételesen anélkül, hogy megnéztem volna, mi minden is frissül. (Plusz a Firebird-Thunderbird párost le-, illetve vissza cseréltem Mozilla-ra, ami szintén felemás eredményt hozott.) Az IceWM-em olyan kiba csúnya lett, hogy okiznom kell, valami eltört az X fontjai körnéykén, és ettől az eddig szolíd és gusztusos betűk az ablakkezelőben itt-ott (címsor, óra, ilyesmi) most valami hihetetlenül gusztustalan 14 pixeles (kurvanagy) bold helvetica fontok lettek. (Az óra nem bold, de az meg attól ronda, úgy néz ki, mint egy kaszáspók, vagy egy anorexa manöken.) És egyszerűen képtelen vagyok visszaváltoztatni őket, pedig a fontbeállítások jók. Csinál még egy érdekes dolgot az IceWM, amit meg se próbálok leírni (majd a Linux listára összeszedem magam, bár az is egy elég reménytelen hely mostanában), mindenesetre kurva frusztráló (ilyen, hogy a Meta-R, szar helyeken “windows” gomb mostantól nem egyszerűen CTRL+ALT, hanem sokkal több, kell a fasznak, rettenetes). Kialakult itt kb. 3 év alatt egy rutinom a cucc használatában (a konfigom mióta is, 2001 óta lehet változatlan), egy szokásrendszer, amivel gyorsan és olajozottan tudok dolgozni, erre most tessék, át kell szoknom, hogy egyszerűen működjön a dolog. Ez azért felbasz. (Persze, az ember ne használjon unstable-t.) Szóval most aztán várom az újabb frissítést (mert persze új alverzió első változata volt ez, ráadásul CVS), hogy visszategyék a padlót.
(A padlómotívumról eszembe jut a MaNcs-ban olvasott Szüret-szöveg, amit az ELTE-n csíptek meg: “A teremben kérjük az evés, ivás és padlfelszedés mellőzését.” Valami ilyesmi. Az ELTE-n, értem?)
Más (belföldi híreink): olvasok itt körbe-körbe, és mindenkinek az fáj, hogy mindenhol a 16 év körüliek uralják a terepet. Tök igaz, tegnap Sark, és valóban, senki régi arc (illetve a korrektség kedvéért: 2 azért ott volt), csupa műraszta (műdivat, és részemről a műrészvét gyerekek, tudom, milyen szar; de biztos ti is élvezni fogjátok utána a kopaszságot, mint én), műpia (Kinley, ásványvíz, brrr), műsatöbbi. (Ja, a plakáton műsor. Ezért meg műbocs.)
Nekem eddig szerintem csak a Moszkva tér presszóban volt ilyen flessem, de ott el is húztak a kicsik éjfélkor. Bulizni? Aludni? Ki tudja. Kit érdekel. Pedig ha hallották volna, hogy miről beszélgettünk…
Szerző: Gergo Lippai
A dolgok rendje
Kezdenek visszaállni a dolgok a megszokott rendszerbe. Kutyus eszik (na jó, eszeget), már tudjuk, hogy nem veserettenet vagy májkárhozat, esetleg prosztataiszonyat vagy daganat-döbbenet a baja, egyszerűen annyi kocsonyacsontot zabáltattak vele a nagyszülők, hogy attól egy kutyaeledelgyártó gépnek is nehézségei lennének, Morgónak meg, hát, nem a régi már az emésztése, így az állatorvos egy nagyobb mennyiségű tökszáraz csontpépet halászott ki szegényből, a hátsó bejáraton át. (Sose láttam még ilyet – igaz, meglettem volna nélküle – , télleg úgy nézett ki a kaksi, mint egy száraz haleledel, vagy ilyesmi, abszolút nem hasonlított az egészséges kutyaszarra. A szaga, az igen.)
A kicsapódó pára továbbra is csöpög, most épp a vállamra, ami egészen egzotikus érzés, mivel nincs rajtam felső. (“Érzem, ahh, ahogy a meztelen bőrömet éri a hevesen kicsapódó hűs pára, mmm.” – Ezt a részt elküldöm valami romantikus magazinnak.) Kénytelen voltam odébb helyezkedni, mert a bőrömön (“a feszes bőröm, ah”, stb.) szétloccsan a víz, és egy része a laptopon landol. Lehet, hogy jól esik neki is (“a nedves laptop, ah”, stb.), de szerintem kevésbé.
A taxi, ami hozott minket haza, bekapta azt a piros lámpát a Hűvösvölgyi úton, aminek totál nincs értelme, mert sose jön senki (a buszvégállomásból) keresztbe, de azért éjjel is működik, és eddig (50+ alkalomból) kb. 2-szer volt nekünk ott zöld.
Mondom, a dolgok állnak vissza a megszokott rendszerbe.
Holnap infúzió (Morgónak, nem nekem), úgyhogy kirándulás ugrott, de cserébe este Paja Bea a Millenárison, régóta tervezem már, hogy találkozzam vele újra, így sok-sok év után. Meg hát a hangja, az éteri.
Ja, és megjegyzés a hajónaplónak (képzavar): tegnap büszkén aludtam el, kb. fél 5 tájban, rendes edzésprogram után. Húzdömeeen? (Hm, rá kellett jönnöm, hogy a magyar nyelv a nem ékezetes magánhangzóknál nem ad lehetőséget a hosszú és rövid hang közti kiejtésbeli különbség nyelvtanilag helyes kifejezésére.) Csak látszana már meg a dolog a pocakomon.
Szokásos éjjeli menetrend: megint én lettem Morgófelelős, ami többnyire abból áll, hogy ott fekszem a TV előtt a kanapéban, kutyus pedig szintén, de úgy, hogy valamije lehetőleg rajtam legyen. (A testkontaktus, ugyebár.)
Aztán egy negyed órája elkezdett mocorogni, a jelek szerint elunta a TVzést (nincs is már műsor a 3 magyar fogható igazságon, úgyhogy csak a kéket nézhette, ami a TV defaultja hangyaháború esetére), feltápászkodott hát, elment inni jó sokat, majd kikéredzkedett udvarra pisilni (ez jó, az utóbbi napokban nem nagyon volt hozzá kedve, és lássuk be, nem is nagyon volt mit, mert nem ivott), aztán felbaktatott anyámékhoz, én meg szintén (mármint szintén fel, de a saját lakosztályba), megírni az éjjeli postot. Régen ilyenkor kezdtem neki az edzésprogramnak (az éjjelinek), most erről, azt hiszem, leteszek. (Ha sikerül magam összeszedni rá, nagyon büszke leszek.)
És amíg nem, egy újabb mérlegvonás (az év vége kevés lesz hozzá, már látom; részletekben kell intézni): 2003-ban kezdtem el használni a levelezőprogim (most éppen Thunderbird, akkoriban szimpla Mozilla) adaptív spamfilter funkcióját, és 2003 az év, amikor erre igazán szükségem lett. Bazzeg, ma kaptam kb. 90 emailt (csak a személyes accountról beszélek itt, a cégesen amúgy is szerveroldali szűrés van már, thx to lipi), és abból 81 volt spam.
Aztán még 4 rendszerjelentés, és a maradék a ham. Elbaszott egy dolog lett az Internet ebben az elbaszott évben (korábban is az volt már, de idén végképp), visszasírom az időket, amikor kezdtem az egészet. (Nem a szakmát, az nem volt olyan rég; a felhasználást.)
Azt hiszem, a legjobb, ha már most elkezdem kondícionálni magam arra, hogy mindenki befordul év végére, jobban, mint eddig valaha. A világ is elbaszott egy hely lett, a Net csak ennek a vetülete, mint mindig. (Felmerül a kérdés persze, hogy valójában melyik a vetülete a másiknak.)
Azt hiszem, jövő tavaszra megint nagyon aktuálissá fog válni a szakmaváltás, át a bringásfutár-bizniszbe. Bivanbi, velem tartasz?
Jó éjt, szia elbaszott karácsony, kíváncsian (?) várjuk, mit tartogatsz jövő (elbaszott) évre.