09:22 <sfrank-icq> visszavették tegnap a cuccost
09:22 <sfrank-icq> szerencsém volt
09:23 <sfrank-icq> megkérdeztem, azt mondták, hogy az a tövény, ami a visszavásárlást
szabályozza, már nem él, szóval ez csak pusztán jófejség az [kereskedő] részéről
09:23 <sfrank-icq> pedig látnod kellett volna a "orig" csomagolást. amiben visszavittem
09:23 <sfrank-icq> a kukából bányásztam ki, amire az assony már rádobott egy teafiltert
09:23 <sfrank-icq> megszárítottam hajszárítóval
09:24 <sfrank-icq> így már csak úgy nézett ki, mintha lehányták volna
Szerző: Gergo Lippai
Két hely, ahol egyéligyál.
Az egyik a Gaucho’s nevű argentín étterem, Barcelonában. (Baixada de Sant Miguel 6.) Argentín, tehát steaket eszel, és nem bánod meg.
A másik pedig Portoban a Solar do Vinho do Porto a Palácio de Cristal kertje mellett, egy portugál borozó. Kaja nincs, borok viszont minden mennyiségben, és mindehhez Porto és az óceán látványa alattad. Kihagyhatatlan.
Mozi: Ocean’s 13.
Akárki akármit mond, vicces film, megfelelően kikevert limonádé. Nem kell túl sokat várni tőle, és akkor hozza az előző részek jutalomjáték-feelingjét, mert nem másról van szó. (Mint — jó hasonlat volt az Indexen — az újvonalas Jancsó-filmek.)
George Clooney jól néz ki (Jul üzeni), Brad Pitt viszont alkoholistásan püffedt. A végén vicces, amikor Danny Ocean (Clooney) mondja Rustynak (Pitt), hogy „get a couple kids”. Ha ha.
Nem mustsee, de egynek jó.