#lazgate update: Klasszikus Hodgkin Limfóma.

Klasszikus Hodgkin Limfóma — ezt dobta az emigrálógép, #koszorban, ugyebár.

A limfómák között a jól kezelhetők között tartják számon, ambulánsan kezelhető (vagyis reggel besétálsz, este kisétálsz, közben mérgeznek), persze kemoterápiával. Apám is ugyanezt csinálta végig 2007-2008-ban sikerrel, nekem is adott a feladat.

Next step: az ügyem átkerült a BovenIJ kórházból a VU egyetemi kórházába (tudod, Vrije Universitet, satöbbi), mert ott van pont ennek egy nagy szakértője, ők fogják menedzselni a kezelésemet, tehát tökéletes helyen leszek. Immediate next step pedig az, hogy hamarosan (a héten vagy jövő héten) tolunk egy PET scan-t, ami alapján a pontos kezelési protokollt ki tudjuk alakítani.

Az egyik szemünk sír, mert hát baszod, limfóma, a másik vidám(abb), mert a szar közül azért még az egyik legjobbat húztuk be, a harmadik meg meg van könnyebbülve, mert végre tudjuk, hogy mi a feladat, mitől voltak a lázak, látszik az út, stb. És nem, nincs három szemem, és a kemó eredményeként se számítunk változásra ebben a kérdésben. (Csak az összes többiben.)

Írok majd még bővebben, főleg ha nekme is rendelkezésemre áll bővebb infó. Köszi a sok ránk-gondolást, sokat jelent, és ha tetszett a poszt, lájkoljátok az oldalt többen!

Over and out. Ja, illetve nesze egy krumpli, Föld Napja alkalmából.

#til Amsterdam: kórház.

Hát igen, sajnos van szerencsém megosztani veletek a tapasztalataimat az Amszterdami kórházról, illetve a holland egészségügyről is egy kicsit. Olyan nagyon sok időt azért nem töltöttem el (2 nap / 1 éjszaka kivizsgálás, meg most egy műtét), és fingers crossed hogy ez így is maradjon.

Nos tehát: a kórház

#til Amsterdam: kórház. részletei…

#til Amsterdam: együtt a család!

Volt egy kisebb hiátus, az oka: kijött a család! Nem volt izgalmak nélküli a dolog, Adél útlevele az utolsó pillanatban lejárt (nyilván nem, hanem az utolsó pillanatban vettük észre; Jul azóta is kb. csak kesztyűsbáb segítségével tud beszélni), a teherautó defektet kapott, és hasonlók, de mindenki itt van (illetve akinek otthon kell lennie az otthon), épségben.

Lássuk csak, mit -tam mostanában:

  • Szar telefonnal szar fotókat lehet csinálni (lásd lejjebb), következésképpen keveset (illetve pont hogy ne lásd).
  • Szar telefonnal még a sport trackelés is szar.
  • Na, viszont itt egy érdekesség: nagyon vicces Amszterdamban, hogy amikor fúj a szél… Ja igen, fújt a szél. Tippre 120 km/h körül, életemben nem ütötte még ki alólam a lábamat szél; hát most igen. Na szóval amikor ilyen szellő lengedez, a repülők marha alacsonyan szállnak. (Eleve Schiphol de facto a belvárosban van, olyan, mintha a LisztFerihegy mondjuk a Kelenföldi Pu.-nál lenne. (In all fairness, a LisztFerihegy is nagyon bent van.) Szóval elég vicces kitekinteni az iroda ablakból hogy most akkor ez földrengés OR WHAT, és látni egy nagyon alacsonyan szálló 747-est átszállni az utca fölött.
  • (A 120 km/h szellőben a gépen ülni… arról Jul tud mesélni, meg a gyerekek, meg a szerencsétlen Beton. Úgy hallottam nem jó.)
  • Hogy az itteni Praxisban egymás mellett van a két izzó, amit otthon égre-földre hajtottam az Erdészhez (az egyiket így is sikertelenül; a másikat be tudtam rendelni, from da interweb).
  • Ja! És hogy szegény Erdész gyújtásproblémáját 580 EUR megcsináltatni. Ötszáznyolcvan! Erdésznél csak én leszek szegényebb – utána!
  • És hogy Flour Tomi és Liszt Ferenc nem állnak rokonságban.

Na, és akkor az adekvát szar fotók, for the record.