Mondta Levi, hogy ne hallgassak sok Dave Matthews-t csak úgy, töményen, keveretlen, mert pár nap/hét (erre már nem emlékszem, hogy mennyi idő volt; hiba), és teljes depresszió. És ő még nem is irigyli annyira a hangját, mint én. (Mit kell igyak, hogy ilyen hangom legyen?)
Szóval igaza volt, érzem jönni, és hiába higítom, mindig visszatérek, nem bírom tartóztatni magam, tudom, hogy nem jó nekem, de tudom, hogy igen, most, ebben a pillanatban igen, aztán később majd meglátjuk.
Szabit adtam magamnak gyurmázás alól arra az időre, amíg tanul(ga)tok. Most szentül megígérem főleg magamnak, hogy csütörtök hajnalban futssal kezdem a napot, és este rendes adag súlyzó-miegymás lesz. Ma próbaképpen lefutottam a kajahelyre (nem mondom meg, mi volt az, de annyit elárulok, hogy ezen a héten már nem mehetek többet McDonald’s-ba), és mondhatom, jó volt, sőt, jól is ment, lendületesen, fáradás nélkül. Persze a torkomra vigyáznom kell, vasárnap használva lesz (és csütörtökön is, de akkor csak próba), megoldom valahogy. (Célszerűen át kéne szoknom az orrlégzésre megint, síelés közben is jól fog jönni. De ez aztán tényleg részletkérdés.)
Még egy óra tanulás, aztán alvás. Síelés után szigorú napi órarendet fogok felállítani magamnak, és alvás nélkül fogok partizni minden nap. Mint a régi szép időkben. Remélem, Szil is benne lesz.
Kategória: blog
Hubazzeg, esik szét az Emilrulez?
Hubazzeg, esik szét az Emilrulez? Vagy csak András? Mindkettőt sajnálnám, százra.
Arra kellett hazajönnöm.
Arra kellett hazajönnöm, hogy kiégett az egyik izzó a lakásban, az egyik olyan, ami eddig nem égett ki. Ha jól számolom, 3, jóindulattal 4 izzó égett ki eddig. A múltkori nagyobb para volt, mert az egész vezetékszakasz megdöglött, hiába csavartam bele újat, nem akarta. Most láttam, hogy a szál van elszakadva, mondom remek, viszont most meg kicsavarni nem tudtam, annyira bele van dolgozva. Kérdés, hogy ha pár hét múlva kezdődik a felújítás úgyis, érdemes-e egyáltalán ilyesmivel szarozni. Feltétlen, ha mondjuk kiég még egy, vagy kettő. Most? Azt hiszem nem.
Szil számítógépe pontosan Szil tegnapi látogatásáig bírta a terhelést, akkor megfagyott megint, és ma megintcsak újra megfagyott ő. Én pedig megintcsak újra tanácstalan vagyok ismét (én), most az alaplapcsere project jön. A vicc az, hogy tömörítem a /dev/null-ba a rendszert, kb. 45 percig van kimaximálva a CPU 100%-ra, és akkor nem csinál semmi csúnyát, fut vidáman, aztán csinálok valamit, pl. elkezdek gépelni, ami hát nem a legterhelőbb valami, és akkor paff, SKSH hibajelenség. Ezért kell Mac-et venni, bassza meg az IBM, hogy kiadta a kis köcsög klónozóknak anno a kopirájtot.
Inkább tanulok egy kicsit, a Kirchoff típusú faszságok legalább örök faszságok.