Allergia monnyonle.

7-kor keltem, most, 9:11 körül már kezdek kilátni a reggeli allergiából. Istencsapása, de persze Isten halott, akkor meg mit csapkod.

Tegnap este a Menta Terasz gyógyíthatatlan sebet ejtett a saját renoméján a szemünkben. Tavaly nyáron/ősszel az egyik kedvenc helyem volt jó kiszolgálással, viszonylag jó kajával, és idén is voltam már elégedett velük, de amit tegnap műveltek, az kritikán aluli volt, kezdve az üres hely ellenére, khm, sebesség terén kihívásokkal küszködő pincérrel, folytatva az árához képest szar limonádéval (igen, nemsör), és megkoronázva a bármihez (az árához képest meg főleg) képest minősíthetetlen kajával. Sajnos addigra éhesek voltunk, úgyhogy megettük, de hogy idén ez volt az utolsó Menta Teraszos este, az valószínű.

Új postaládák.

Tekerjen Ön is fel a lipótmezei postahivatalba 30 fokban hivatalos iratot átvenni!

Ennek kapcsán viszont sikerült lencsevégre kapnom a csodálatos új postaládákat, amik annyira korszerűek, hogy egyből le kellett cserélni a régieket mennyiért is, másfélmilliárd forintért? Lényeg a lényeg, ilyen kéremszépen a postaláda 2.0:

Összetevők:

  • bádoglemez;
  • matrica (a koranyári melegtől már kicsit megadta magát);
  • bénán festett csíkok;
  • nagybiztonságú suliszekrény-zár;
  • ragasztott műanyag trombita logo;
  • kézzel írott „ürítés” cetli.

Továbbra sem értem, miért kellett a régi, masszív (-nak tűnő) és szép ládákat lecserélni (de, sajnos értem): erről ugyanaz a silányság süt, mint a felújított metrómegállókról, vagy a 2 hónap alatt szarrá repedező betontéglákra cserélt gránit útpadkákról, de tudnám még említeni az 1 év alatt vályúsodó felújított utakat is.

Szóval hiányoznak kicsit a régi postaládák. (Külön üdvözlöm a döntést, hogy a házunk sarkáról eltávolították a régi postaládát, most adhatom fel a Krisztina postán a leveleimet.)