Kategória: blog

Not my day.

Na fasza: laptop tört. Beindul, meg minden, de letört belőle egy darab meg benyomódott az egyik sarka. Ha el akarnám valaha adni, ez egy elég konkrét értékcsökkentő tényező lenne…

Azon gondolkodom, hogy az autós kátyúperek mintájára nem lenne-e érdemes egy bringautas próbapert indítani a főváros ellen. Jogászok, mit gondoltok? Egy pillanat alatt ért engem most kb. 40 ezer forintnyi kár ért a csodás burkolat miatt. Esőben életveszélyes a burkolat, és hogy is mondják az autósok: „korlátozva vagyok a mozgásom szabadságában”, vagy mi. (Így fájó vállal meg seggel végképp.)
(Gondolom a hivatalos válasz a burkolatra az, hogy „esőben ne bringázz, az szabadidőtevékenység”.)

Bringások, vigyázat, csúszós utak!

Image025.jpg Én pl. most a seggszagú villamossal vagyok kénytelen rakni. Mondhatnám, hogy az „útviszonyoknak nem megfelelõ sebességgel” mentem, mert végülis errõl van szó: a bringautak (esetünkben a Vérmezõn) új, sima aszfalt burkolata vizesen egyáltalán nem alkalmas arra, hogy közlekedjenek rajta, legalábbis semmivel se alkalmasabb, mint mondjuk egy vajjal kikent tepsi. Ha teheted, ne menj rajta, inkább mellette vagy az autók között, vagy ha mégis a bringautat választod, akkor lépésben. Én a magam részérõl az autók között hajtást fogom választani, amint újra menetképes lesz az eszköz – ezt az esést sajnos megsínylette.
Pedig egyáltalán nem mentem gyorsan, laptop a háton, ilyenkor óvatos az ember, az eset meg tiszta sor volt: kis kanyar mintegy 30 méterre az otthonomtól, elsõ kicsúszik, én földre, laptopvédõ testtartás. Nyugi anyám: nem fáj, nem vérzik.
A vicc az, hogy még a rendes aszfalt szakaszon fékpróbáztam is, belõttem mennyire csúszik, de ez a curlingpàlya…

Ideális szervező afterfart.

Volt ugye az a cikk eszpeetől az ideális szervezőről. Egyetértettem vele, ma is egyetértek: az ideális szervezőt 2006-ban úgy hívják, hogy jegyzettömb meg golyóstoll.

Mégis, az ember próbálkozik: a lipilee.hu új fícsöre, hogy megpróbálom közelebb hozni a programjaimat az olvasóimhoz és magamhoz. Általános probléma, hogy aki találkozni akar velem, nem tudja, hogy hol vagyok (nem beszélve magamról), na ennek próbálom elejét venni. Kint a jobb oldalon megjelent a „Where’s lee” calendar snippet (a fotóblogletek fölött keresd, és igen, a „Where’s Wallee” utánérzése); egyrészt (főleg?) magamnak is megpróbálom vezetni, hogy mi van (határidőnalpó funkció), másrészt próbálom majd követni benne, hogy adott este épp melyik helyen vagyok felbukkanós. Maga a „Where’s lee” szöveg pedig link a naptáram publikus részére.
Nem titkolom, hogy a dolognak van tesztelési célzata is: a naptár alatti engine a Webcalendar nevű, PHP-alapú webes naptármegoldás sok fícsörrel, ami a közeljövőben képes lesz arra, amire én régóta vágyom: egy full iCalendar-kompatíbilis, weben is szerkeszthető csoportos naptármegoldás, LDAP-, meg mindenféle támogatással, tehát a tömegekre is felkészítve.

Egyelőre egyjuzeres a dolog, később bővülhetünk, de az már egy másik sztori lesz, másik fórumon.