Release early, release often.
Agilis, iteratív módszertanok kedvelt jelmondata ez, benne van egy csomó minden, amitől egy agilis metodológia jobb, mint a fél év előkészítés után valamit releaselő waterfall (már ahol… de ebbe most ne menjünk bele).
(Talán kevéssé ismert tény, hogy ez így először nem Agile módszertanban jelent meg, hanem Eric S. Raymond legendás könyvében, a Cathedral and the Bazaar-ban (itt):
Release early. Release often. And listen to your customers.
De ne kanyarodjunk el.)
Szóval fantasztikus, hogy mi mindennel működik (vagy legalábbis ad vicces eredményt) ez. $action bármi lehet, és egy csomószor értelmes, sőt, insightful eredményt ad (figyelem: egy csomószor nem!) Az embereimnek gyakran mondom (egyéb kedvelt szavamjárása mellett, mint pl. a „low hanging fruit”, vagy hogy „azon a hídon majd átkelünk ha odaérünk”), hogy „escalate early, escalate often”, amit persze könnyű abuzálni, melynek eredményeképp a PRINCE2-ben „manage by exception” néven futó, de egy csomó más metodológiában is alapérték elv könnyen sérül, viszont done right (pl. nevezett eszkaláció a megfelelő szintre/helyre ér), hasznos módja a meg-megakadó projekt előremozdításának. (És tegyük a szívünkre a kezünket: nem megakadó projekt nincs, a Nagy Projekt Dungeonmaster gondoskodik erről.)
De működik ez mással is, persze döntse el ki-ki maga, hogy viccesen vagy komolyan: act early, act often; fail early, fail often; wake up early, wake up often; ejaculate early, ejaculate often; és így tovább.
A nyelv remek kis játszótér, nem kell mindig mindent technológiai szükségszerűségből levezetni.
