speak no evil

A Pesti Est Caféban pedig ne egyetek. Egy közepesen jó valami csirkés basz után röviddel jött rám az akut hígfosás. Szép task lenne a Tisztiorvosi Szolgálatnak.
A Pesti Est Caféban pedig ne egyetek.

Kedves hely egyébként a Liszt Ferenc tér, abszolút tökéletes gyakorlóterep a Londoni reptereken kifejlesztett „Magyar kurva vagy orosz kurva?” játékomnak. A játék lényege, hogy a reptér legkurvásabban öltözött kurvájáról ki kell találni, hogy velem fog-e utazni, vagy Kievbe, Moszkvába, ilyesmi. (Apáink is tudják ugyanis, hogy a magyar nőknél csak az orosz (meg ukrán, de az ugyanaz) nők öltöznek kurvásabban.) A játéknak gyakorlati haszna is van: általában safe bet a „Magyar kurva vagy orosz kurva?” győztesét figyelni, nem kell a nyakadat tekergetni a departures képernyő felé: ha ő megindul, mehetsz te is, time for check-in.

Azért persze, hogy Willnek is igazat adjak az ilyen csajokat illetően: dugnám…

Elképesztőnek találom bazmeg, hogy kultúrembereket elviszek szívességből/jófejségből az autómmal bazmeg, és nem képesek maguk után rendet rakni bazmeg, a szájbakúrt explicit kérésem ellenére sem. Taknyos zsebkendők, üres vizespalackok, csoki belefolyva a kesztyűtartómba (!) bazmeg, mi ez, a kibaszott Közép-Amerika, bazmeg?!
De nem baj, majd Lipi kitakarítja, elvégre az ő autója, ő ajánlotta fel, hogy elvisz, szarjunk bele, bazmeg, és ha végképp van olyan bunkó, hogy emlékeztet, hogy takarítsuk fel a szarunkat, hát szedjünk össze két darab műsoros zsepit.
Remélem, legközelebb kiöntitek a kétliteres kólát is a padlókárpitra és összeszarjátok az ülést is, hogy teljes legyen a kép.

Azt hiszem, ennyi elég volt nekem a „szívességből haverokat furikázunk” jófejségből, és ezt ajánlom neked is, drojid. Saves a lot of nerves.

Húúú, na most aztán csinálok egy harmincas átlagot bringával Hűvösvölgybe.
Bazmeg.

Az elmúlt napok intenzív autósélményei után (töb, mint 2000 km) döntöttem: ma 2 keréken megyek haza, yes.