Parizs, bulivaros.

Belementunk az ejszakaba tegnap, es hat igen. Latin negyedben voltunk, de ezt sokaig nem tudtuk: mi csak megprobaltunk lemenni a Szajna-partra, amibol elobb pubrally lett (uljunk be helyekre), aztan egy helyen (mint kesobb kiderult, par meterre a folyotol) vegleg feladtuk es szoba elegyedtunk egy kisebb tarsasaggal. Ez mar tulajdonkepp itthon is becsuletunkre valt volna.
Most meg esik. Ez egy oldalrol pozitiv, mert jo az allergiamnak, viszont ki kell talalni, hogy wtf legyen ma, a muzeumhopping-tol odzkodunk.

Parizs, a varos Versailles mellett.

Versailles tok szar. Nagy hodaly, de a harom emberen kivul, aki lakott benne, tenyleg nincs sok hasznosithato hely. Az orgiak valoszinuleg rendben voltak a szobakban meg a kertben, de ennyi, es ez azert eleg sovany. Sasa panaszkodik itt mellettem, hogy nem irok meg mindent rola, ezt torlesztendo elmondanam, hogy egy kb. 185 cm magas fiatalemberrol beszelunk, hosszu hajjal, borostaval, piros polar – vilagos nadrag – deszkascipo kombinacioban, akar bolcsesznek is nezhetnenk, de nem: o kozjegyzo.

Parizs, a pollenek varosa. Sajnos.

Azert annak az illetonek szivesen letepnem a kormeit es kitepnem a szivet, aki az allergia intezmenyet kitalalta. Hogy Isten volt az? Bring him on.
Megvolt a Notre Dame, a Champs Elysees, meg fel parizs.