Nem titok: csirkeszárny-fanatikus vagyok. Még 2002 környékén fagytam rá a McDonald’s-féle „varjúmenüre”, amit hivatalosan „csirkeszárny menünek”, vagy minek hívtak. A fűszerezése tökéletes, elfogyasztása után vastag zsírréteg maradt a kezeden, szádon, torkodban: a menüben inklúdolt fél liter kóla elfogyasztása kicsit letakarította a belső szervek falára rakódott részét, illetve valamelyest helyrerázta a vérzsírszintedet. Aztán a Meki befejezte a forgalmazását, phase out. Kerestem, de bármi, ami Budapesten fellelhető, csak rossz másolata a Tökéletesnek. A Fridays labdába rúg etéren, de az se az igazi.
Legközelebb Ongliában ettem tökéletes csirkeszárnyakat, a paki helyen. Volt, hogy napi 2 adagot is, annyira jó volt, és annyira tudatában voltam az élmény múlandóságának. (Hogy tudniillik még x nap és hazajövög a csirkeszárnyak nélküli rideg valóságba.)
Amikor megláttam, hogy a Burger King elindított egy ilyet, hogy „fűszeres csirkeszárnyak”, izgalomba jöttem, és végül tegnap este magamhoz is vettem (elvitelre!) egy ötös szettet, nagy sültkrumplival.
Nem nagy szám. Fűszeresnek fűszeres, de inkább csak a csont végét szopogatva érzed (akkor konkrétan csíp), a közepe, bár jó állagú, nem hagy különösebb nyomokat. Az 5 darab az abszolút minimum, amit meg kell egyél, mert icipici csirkéket gyilkoltak le a kedvünkért — várhattak volna, míg legalább kamaszkorba lépnek. Mivel nem túl zsíros, kóla nélkül is egész jól elvagy, bár azért kóruspróba előtt továbbra sem ajánlott.
Végülis sültkrumplival és majonézzel okés volt, de nem ülök tűkön, hogy újra ilyet egyek.