Még mindig jó, illetve egyre inkább az. (Módosítok tehát: nem „max ecce”, hanem „min ecce”.) 10/10 pontos hangulat, atom soundtrack, DVD-n is kötelező. Az is tuti, hogy a mostani 19″ után majd a 42″-on is meg fogom nézni.
Blackberry alkalmazások.
Teljesen más miatt (a cégünk „wireless delete” funkciójának szerettem volna végre utánajárni, rendkívül érdekes) megint Blackberry felhasználó lettem. Legutóbbi UK-túrámon már velem volt, és bár az új 8700 már egészen decens kis kütyü (64 mega felhasználható memóriával, gyönyörű 640×480 LCD-vel, jó és logikus gombokkal, és alapvetően jól használható szoftverrel), nem lopta be magát a szívembe: egyrészt két nap alatt a kényszertartás miatt megfájdult a csuklóm, másrészt azért csak nem számítógép, legalább egy érintőképernyője lehetne. (És ez teljesen szubjektív hülyeség: tökéletesen használható az eszköz a trackwheel megoldással is.)
Most tehát megint van egy ilyenem, és ha már, akkor legalább tesztelek rajta pár dolgot, amire mindig is kíváncsi voltam. Az elkövetkezendő pár post tehát a Blackberry-re elérhető, konnektivitást segítő killer app-ok tesztje lesz, a jobb kereshetőség miatt külön postokba rendezve, de a Blackberry tag mindig egyberendezi majd. Az appokat jórészt egyéni igény kielégítésének igénye kapcsán találtam, de pár esetben segítségemre volt ez a jó kis gyűjtőoldal.
Hát induljunk neki.
Egészséges.
A tegnap esti rabság-dugóban élmény (sikerült pont a felborult rabkocsi által generált elképesztő dugeszban üldögélnünk) jelentősen javította az egészségemet: most már úg yérzem, hogy vagyok elég jól ahhoz, hogy megint bringára üljek – bármit, csak autót ne most megint egy ideig, városban. (Na jó, nem bármit. Bringát. Tömegközlekedés továbbra sem játszik.)
Éhes is vagyok egyből, mint a farkas, ami azt vetíti előre, hogy beteszem a lencséket, aztán bringára pattanok, és (lesz ami lesz) eszem valami finomat. Lehet, hogy aztán (Lol szavaival) többszörösen kimerítem a FMCG fogalmát: gyorsan mozog majd keresztül rajtam a kaja, én meg gyorsan mozgok haza, hogy lehetőleg elejét vegyem bármilyen kellemetlenségnek…
Aztán, csak úgy blog style: egy halott szerver. SCSI RAID5 tömb – volt, mert egy héten belül két (egyébként különböző korú és típusú) vincsi halt meg benne. Ez még SATA-val is pech lenne, nem hogy SCSI-val, hát nekünk most bejött. Ráadásul a szerver beleragadt a szekrénybe, amikor próbáltuk kiszedni, vicces látvány lehetett: sokszáhmilliós szerverteremben miliós Rittal szekrényből feszegetjük ki a milliós 1U szervert – 200 forintos csavarhúzóval.