Címke: ajánló

Hobo: Circus Hungaricus. (2009 Top3 entry.)

Nem tartom magam kifejezetten nagy Hobo fanatikusnak. Tetszett mindig, amit csinál, a Vadászat, meg a Kopaszkutya egy időben kedvencek között volt (a Vadászat, kérlekszépen, bakeliten, köszi Anya), de pl. egy (egyébként elég jó) József Attila-esten kívül nem voltam koncerten — azt hiszem, hogy túl fiatal voltam/vagyok ahhoz, hogy ennél számottevően többet felfoghattam volna abból, amit csinál. A 30 éves fejemmel a magyar zenei szcénában a kevés hiteles zenész egyikének tartom.

Viszont, illetve ennek fenntartásával: a Circus Hungaricus, a legfrissebb (2009. októberi) album zseniális, 2009 legjobb 3 albuma közül az egyik. (A másik kettő.) Az a ritka helyzet állt elő, hogy egy komoly üzenettel bíró anyag zeneileg, szövegileg, és hangulatilag is földhöz csap, aztán odacsap még egyszer, és utána megcsócsál. Ebben a stílusban kevésbé fontos, de nagyon jó a stúdiómunka is mögötte, a kikevert hangszín annyira állat, mint a Metallica fekete albuma, vagy egy Tankcsapda live a Szigeten.

A komoly üzenet tulajdonképpen egy kőkemény társadalom-, média-, és általános valóságkritika, az értékválságról szól, amiben élünk, és mint ilyen, olyan kordokumentummá válhat, amiből majd 20 év múlva tiszta képet lehet kapni, hogy mi volt itt 2009-ben. („Ez az infláció, ami itt van ebben a rendszerben” — © Gino, az Oláh családból. Ugyebár.)

Fun facts:

  • Érdemes elolvasni ezt az interjút Hobo-val, miközben hallgatod a cuccot.
  • Vicces továbbá, hogy a Top3-ból 2 lemezbemutató is lesz a következő 10 napban: holnap ugye AIC, 5-én pedig Hobo a Millenáris Teátrumban. (Kevésbé vicces, hogy egyikre se tudok menni: holnap versenyre készülés ven, 5-én pedig remélhetőleg épp a Hyde Parkban, vagy Towernél fogok korizni.)
  • Feltettek a hivatalos site-ra egy mintadarabot, Madárijesztő a címe.
  • Illetve érdekes, hogy a Saturnban 2900 forintért vettem meg az albumot, míg az EMI online felületén ayt hiszem kerek 3306 forintba került volna. Érdemes tehát megvenni a manifesztált CD-t, füzettel, mindennel. (Reméljük, a Hobohoz is visszajut valami ebből és nem Edvin Martont etetjük.)

ALice In Chains 2009: grunge legacy.

2009-11-11-aic

Oké, kimondhatom, hogy ős-AIC-s vagyok? Az egyik első zene, amit hallgattam és nem Beatrice meg Bonanza volt (meg Jacko, dörtídájjáná-hó!), szóval amin elkezdett nyílni a hegedű- és szolfézsoktatáson edzett csipám, az a Facelift volt, és sejtésem sincs, hogy juthatott el hozzám a kazi az akkori poszt-vasfüggönyös időben. A Dirt idején vásárolt AIC logós pólóm a mai napig megvan, eltettem, hogy majd milyen jól fog jönni amikor megyünk az öregfiúkkal egy AIC revival koncertre, nem gondolva arra, hogy a póló M-es, ha minden igaz, én meg az évek során nőttem kicsit, széltében, hosszában. Layne-t persze meggyászoltuk, talán még emléksörözést is csináltunk 1-2 évig Tibiékkel, bár lehet hogy csak a regular sörözéskor pohárköszöntőztünk neki egyet. Egy szó, mint száz: az Alice In Chains ááállat!

Ehhez képest nem is tudtam, hogy van új album, amíg Zeusz le nem cseszett Facebookon, hogy mostazonnalmeghallgatni.

Az új album pedig ááállat. Ez, barátaim, a grunge legacy 2009-ben. A Pearl Jam ehhez képest egy löttyedt seggű középkorú gimizenekar, ezek bazmeg szólnak.

Nem tudom, hogy pontosan mi az újjáalakulás sztorija, az persze megvolt (hiszen ott voltunk Nové Mestoban a koncerten), hogy képbe jött William DuVall, aki iszonyat energiával nyomta a régi cuccokat. Az az elméletem, hogy kellett nekik néhány év kitesztelni az arcot, hogy viselkedik a régi számokkal, aztán elkezdtek új cuccokat csinálni, és most itt van ez, Black Gives Way to Blue, atom. Persze Jerry Cantrell is mondta, meg mindig lehet vitatkozni, hogy ez most milyen stílus — szerintem ez itt az, ahol a grunge tart 2009-ben. (Az All Secrets Known-t hallgatva az ember elgondolkodik, hogy milyen közel is van a grunge a metálhoz-vagy-mihez, konkrétabban fogalmazva az AIC simán turnézhatna egyet a System of a Down-nal. Gigapogó.) Annyira felvillanyoz, hogy a régi nagyok közül van egy, aki még mindig ekkorát üt, hogy el sem tudom mondani.

Koncert november 27-én, amire egyáltalán nem biztos, hogy el tudok menni, de a szándék, hallgatva a cuccot, nagyon erős. A kedvencek mostanában postot pedig azonnal updatelem: a Muse – Resistance mellett az AIC – Black Gives Way to Blue 2009 legjobb albuma.