ALice In Chains 2009: grunge legacy.

2009-11-11-aic

Oké, kimondhatom, hogy ős-AIC-s vagyok? Az egyik első zene, amit hallgattam és nem Beatrice meg Bonanza volt (meg Jacko, dörtídájjáná-hó!), szóval amin elkezdett nyílni a hegedű- és szolfézsoktatáson edzett csipám, az a Facelift volt, és sejtésem sincs, hogy juthatott el hozzám a kazi az akkori poszt-vasfüggönyös időben. A Dirt idején vásárolt AIC logós pólóm a mai napig megvan, eltettem, hogy majd milyen jól fog jönni amikor megyünk az öregfiúkkal egy AIC revival koncertre, nem gondolva arra, hogy a póló M-es, ha minden igaz, én meg az évek során nőttem kicsit, széltében, hosszában. Layne-t persze meggyászoltuk, talán még emléksörözést is csináltunk 1-2 évig Tibiékkel, bár lehet hogy csak a regular sörözéskor pohárköszöntőztünk neki egyet. Egy szó, mint száz: az Alice In Chains ááállat!

Ehhez képest nem is tudtam, hogy van új album, amíg Zeusz le nem cseszett Facebookon, hogy mostazonnalmeghallgatni.

Az új album pedig ááállat. Ez, barátaim, a grunge legacy 2009-ben. A Pearl Jam ehhez képest egy löttyedt seggű középkorú gimizenekar, ezek bazmeg szólnak.

Nem tudom, hogy pontosan mi az újjáalakulás sztorija, az persze megvolt (hiszen ott voltunk Nové Mestoban a koncerten), hogy képbe jött William DuVall, aki iszonyat energiával nyomta a régi cuccokat. Az az elméletem, hogy kellett nekik néhány év kitesztelni az arcot, hogy viselkedik a régi számokkal, aztán elkezdtek új cuccokat csinálni, és most itt van ez, Black Gives Way to Blue, atom. Persze Jerry Cantrell is mondta, meg mindig lehet vitatkozni, hogy ez most milyen stílus — szerintem ez itt az, ahol a grunge tart 2009-ben. (Az All Secrets Known-t hallgatva az ember elgondolkodik, hogy milyen közel is van a grunge a metálhoz-vagy-mihez, konkrétabban fogalmazva az AIC simán turnézhatna egyet a System of a Down-nal. Gigapogó.) Annyira felvillanyoz, hogy a régi nagyok közül van egy, aki még mindig ekkorát üt, hogy el sem tudom mondani.

Koncert november 27-én, amire egyáltalán nem biztos, hogy el tudok menni, de a szándék, hallgatva a cuccot, nagyon erős. A kedvencek mostanában postot pedig azonnal updatelem: a Muse – Resistance mellett az AIC – Black Gives Way to Blue 2009 legjobb albuma.

One thought on “ALice In Chains 2009: grunge legacy.”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.