Várifuti.

Vicces, hogy míg egy Vérmező kört még mindig megállásokkal tudok csak lefutni (jelenleg 3 megállással; egy Vérmező majdnem pontosan 2 km), addig a Várba simán felfutok egy szuszra a Körmöci utcában (ami valójában egy jó hosszú lépcső). Most akkor lekvár vagyok futásilag, vagy nem? (Nyilván igen; de a két teljesítmény akkor sincs arányban egymással.)

Ragmeg Forrest!

(Title by courtesy of Ninja.)

Dacára annak, hogy tegnapelőtt még elég cudarul volt a hasam (ezen persze a védőital segített), és hogy tegnap délután nem tudtam hova kucorodjak a tüdőfájásomtól, ma megkezdtem a futó sessionjeimet. Most, hogy sokkal kevesebbet bringázom, valami mozgás kell. Arra most rávezettem magamat, hogy a Campagnolo bringás jégeralsó-szerűség futásra tökéletesen alkalmatlan, úgyhogy itt egy probléma, ami megoldásra vár, de alapvetően ez az, amivel levegőzöm is, mozgok is – jobb most nem jut eszembe. (Esetleg még taiji a Vérmezőn.)

Már az úton-átkelésnél sikerült meghúznom a bokámat, de becsülettel lefutottam egy kört, még ha meg is kellett állni, és nyögvenyelősen (vagy inkább köpninyelni-sem) is ment. Legközelebb már jobban rakom majd.