Vicces, hogy míg egy Vérmező kört még mindig megállásokkal tudok csak lefutni (jelenleg 3 megállással; egy Vérmező majdnem pontosan 2 km), addig a Várba simán felfutok egy szuszra a Körmöci utcában (ami valójában egy jó hosszú lépcső). Most akkor lekvár vagyok futásilag, vagy nem? (Nyilván igen; de a két teljesítmény akkor sincs arányban egymással.)
5 hozzászólás “Várifuti.” bejegyzéshez
Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.
en azt nem ertem, hogyha mar valaki veszi a faradtsagot es sportol az ember (respect lipilee) akkor menem tud kimenni a szmogbol? eleg lenne csak fogassal felmenni normafara es mindjart nem okoz tobb kart maganak a futassal, mint amennyit hasznalna.
szerinted szoroz *bármit is*, hogy ilyenkor kimegyek? miközben az év minimum 9 hónapjában naponta tekerek a városban?
egyébként Vérmező, meg Vár, szerintem még a tisztább környékek egyike.
nyilvan nem, de hosszutavon? legalabb erre az idore nemkene :)
igazabol nekem mind1, meg beszelek en, aki aggromeracioban elek, es ugyanugy bringaval jarok a varosban :)
Hát, ha 2 km-en meg kell állni egyszer is, akkor az nagyon sovány.
Hallhatatlanokat tudok csak idézni: „4:30 perc/km felett haladni az nem futás”. Ez konkrétan az Atlétikai Centrum öltözőjébe írta ki egy kedélyes sportárs.
Ezzel elviccelődik az ember, de hosszú távon az a pálya, hogy 80-90-110 kg, aztán 36 évesen azt veszi észre az ember, hogy elégtelenkedik a szíve és epeköve van, 45 évesen meg stroke és szevasz.
Budapesten nincs szmog.