Berlin miniszünidő.

Kerstvakantie végére befért még 4 nap Berlin. (Berlijn, ahogy a holland írja.) Gyerekek másodszor (nagyobbik), illetve először (kisebbik) repültek, úgyhogy nekik ez is külön élmény volt — mi Jullal inkább azt posztuláltuk, hogy 600-700 km-es sugárban érdemesebb autózni: ugyanannyi az utazási idő, és cserébe nem Berlin Schönefelden verődsz jobbra-balra. Ja, és kb. feleannyiba kerül. Még a német autópályaviszonyokat tekintve is jobb választás az autó.

Igazából nagy mesélnivalóm, világmegváltó gondolatom nincs (vagy van, de még nem csapódott le), de fotók készültek — sok családi selfie, amit persze megtartunk magunknak, de azért jut ide is pár (tipikusan négyzet) fotó. (Valamiért most ilyen négyzet hangulatom volt.) Történelem geek lévén nekem elmulaszthatatlanul érdekes dolog a Fal. Mivel ugyanakkor képtelen vagyok a mai napig Berlint átlátni, remek hasznát vettem ennek a jó kis Google Maps speciális térképnek, amin a Fal kiterjedése, vonala, a senkiföldjék, stb. vannak jelölve. Ha telefonon nyitod meg és az avatarodra tappantasz, importálja külön layerként a Google Maps alkalmazásba is, és szépen végigbattyoghatsz a vonalon.

Íme tehát a fotók. Egy-egy kis megjegyzést alájuk írtam, ha belekattitasz az elsőbe, aztán végignyomkodod őket, szellemes kommentárral lehetsz gazdagabb.

20 éve omlott le a berlini fal.

Berlin, bébifal a fal keleti oldalán a Brandenburgi kapunál. Ha mögé mentél, lőttek rád. (Szabó Tamás képe)
Berlin, "bébifal" a fal keleti oldalán a Brandenburgi kapunál. Ha mögé mentél, lőttek rád. (Szabó Tamás képe.)

Nagy időket hagytunk pont ki, barátaim. Nézem itt a képeket, hogy micsoda egy rendszer omlott össze alattunk 20 éve. Ha csak a végkifejletet nézed, felmerül, hogy micsoda elbaszott elmék kellettek egy város méretű gettó létrehozásához. (Mindkét oldalon, teszem hozzá. Nézd a fotókat, ahogy a nyugati oldalról nézik az építkezést.) Érdekes nagyon a történelmi perspektíva, hogy tulajdonképpen kicsi logikus lépésekkel hogy jut el egy nemzet (még ha diktatúra is) arra pontra, hogy fal építésével akadályozza meg a polgárai külföldre szökdösése miatti demográfiai katasztrófát. (Ezért nehéz a történelmet megérteni: utólag egyszerre nézel 50 évet, és nem érted, hogy ezt hogy hagyhatták az emberek. De ha csak a kis, egyenként elviselhető változásokat nézed, mindjárt nem tűnik olyan irreálisnak. Egy kis szögesdrót ide, aztán amikor már megszokott, hogy úgyse lehet arra mászkálni, már rezignáltan veszed tudomásul, hogy odaépítettek egy falat is, stb.)

By Sunday afternoon, East German radio broadcasts reports of citizens who say they are grateful to be protected from the criminals in the West. Border guards are taking „measures” to do that. What the radio doesn’t say: the „measures” are orders for East German soldiers to take aim at any citizens trying to flee the republic, and shoot to kill.

(Newseum.)

Beszarás, komolyan.

Nem sajnálom, hogy csak 11 éves voltam a rendszerváltáskor, mert azért pl. így is viszonylagosan működő saját emlékeim vannak egy taxisblokádról (amire már lehet utánaolvasott tudást halmozni), de csak pár évvel kellene öregebbnek lennem (na jó, mondjuk 8-10 évvel), hogy ezeket a pillanatokat akár élőben is megnézhessem. Így csak az utólagos hápogás marad, hogy pl. a Potsdamer Platz, ahol 2002-ben a számat tátottam, hogy építészetben ilyet is lehet, hogy nézett ki 30 évvel azelőtt…

Potsdamer platz ma
Potsdamer platz ma. (Jorge Lascar képe.)

Ajánlott olvasmány/nézmény: