Címke: ego

2 gyerek, 4 nap, 88 kerék

Mit csinál az ember, amikor Prágából előző éjjel hazajővén első munkanapján az a hír fogadja, hogy másnap reggel (opcionálisan aznap délután) irány London? Blogol.

Szóval voltunk Prágában. 2 gyerekkel, vonattal.

Vonattal utazni állat, és erre Jul hívta fel a figyelmemet. Egyrészt ha csak a költségeket nézzük, 20-30k huffal olcsóbb benzinileg (gyerekek kicsik, ingyen utaznak, viszont helyjegyet Adél kapott), másrészt meglepő módon időben is jobb: a Hungaria Express (visszafele Jan Jesenius) menetideje kb. 7 óra (visszafele ezt megdobtuk úgy 30 perccel: egy elütött vaddisznó után volt kénytelen kapirgálni az ütközőkről a pacalt a személyzet egy ideig) — cserébe pelenkázás, etetés, altatás mind menet közben történik, szemben az autós megoldással, ahol minden szar miatt félre kéne állni, ráadásul nem tudunk a gyerekekre koncentrálni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a vonatjeggyel P+0 zóna (a teljes belváros) tömegközlekedés is jár grátiszba’, nem kell megoldani a kocsival a parkolást, és nem (annyira) mosott szar az ember mikor odaér, mint autóval.

Apropó gyerekek: Adél egy zseni, Márti meg egy tündér, mindketten a lehető legjobban, gyakorlagilag egy nyikkanás nélkül viselték az utat oda is, vissza is. Nyikkanás itt persze sírást jelent, ne gondoljuk, hogy nem dumálta mindkét gyerek végig (alvás nélkül) az utat!

Prága meg gyönyörű, lakható, barátságos, még akkor is, amikor egyébként 8 fok és szitáló köd van — de rossz idő nincs, csak rossz felszerelés, mi pedig készültünk. Senki nem fázott, tudtunk sétálni, tudtunk esténként (otthon) sörözni és beszélgetni, köszi Baltsynak és Bálintnak a remek hostolást, nagyon jó volt!

Apropó „88 kerék” állítás courtesy of Yahoo! Answers, meg vagonWEB.cz; I love you, internet.

Lippai Márta.

Márti, 2012-05-29, 3650g és 58cm.

Jól vagyunk mindketten, a kiságya fölötti dekoráció félkészen vár otthon ezért majd alkalomadtán ez következik. Addig ismerkedünk.

Jul blogszünetel, és várhatóan én is kevésbé leszek aktív onlájnisztánban. Most még Adéllal itthon kettesben, holnaptól a négytagúra bővült családdal.

– a kétlányos apuka

Tavaszi (n)agytakarítás.

Itt a tavasz, dagad a f én pedig belevágok pár életviteli projektbe:

  • Először is: ha jól látom, legalább 5 fok van kint; ez azt jelenti, hogy most várok még egy fél órát hogy feléredjen a habtestem, aztán végre resume-olom a futás projektet, amit egy laza 2 hónapos mandulagyulladás miatt még valamikor decemberben felfüggesztettem. Friendezzetek be Endomondon, meg minden!
  • Aztán: kijött az új TouchNooter (as covered elsewhere), amiből nekem egyelőre csak a levélnehezék feature működik… Mindenesetre leporoltam a Nook Simple Touch-t egy magánjellegű projekt kedvéért. Izgi!
  • Aztán újra csatasorba állítottam a HTC Dream-emet, mégpedig céges telefonként. (Long story, a céges Ericssonom sajátos formájú töltőjét teljesen elvesztettem, kezdett ciki lenni, hogy állandóan csak át van irányítva…) A legutóbbi állapot szerint CyanogenMod 6.1 van rajta, +15M hackkel. Nem pakoltam rá sokmindent, miáltal egy alapszolgáltatást nyújtó, de nagyon pattanós telefon, második készülékként tökéletes. Igazából csak egy ConnectBot, egy Tweakdeck, meg egy K9Mail került rá – ezek azok, amiknél kifejezetten jól jön a Dream billentyűzete. Btw: a következő telefonom hw billentyűzetes lesz, még hosszú onscreen keyboard megszokás után is nagyon jó érzés igazi gombokat nyomkodni!
  • Felhúztam a Dropboxomat is a legutóbbi, 2.1-es verzióra, ahol ingyen helyet adnak a fotók feltöltéséért. Most 4,75 GB-en állok, 1,6 GB-nyi fotó automatikus feltöltése után. Nem szeretem a Dropboxot a security dolgaik miatt, de be kell lássam, hogy kényelmes, és sokkal jobban működik ez a fotófeltöltés dolog vele, mint Google+-szal, amit értelemszerűen innentől nem használok ilyesmire. (Megj.: másra se nagyon.) Szóval: a telefonon levő fotók backupjának jelenlegi legjobb módja a Dropbox, főleg, ha az embernek pl. a desktopján Ubuntu van.
  • (Átálltam Astrid-ra is, de ez nem különösebben érdekes, másik sztori.)
  • A long shot projekt pedig a facebookom reaktiválása. A cél az, hogy kiküszöböljek minden zavaró csatornát belőle, és csak azok az infók érjenek el, amik érdekelnek is. Ezért egy egyhónapos gyakorlat keretében (amit még nem kezdtem el) talán napi szinten beloggolok majd, és a timelineomat bármilyen formában spammelő kontaktokat kitörlöm. Ez esetben spamelésnek számít az az egyébként jószándékú update is, ami nincs az érdeklődési körömben. Nyilván kb. 30 ismerősöm fog maradni a mostani (asszem) 400+-ból, de ez így van jól; a kísérlet lényege az, hogy a facebook annyira hatékony kommunikációs eszköz lehessen, mint a twitter — kíváncsi vagyok, lehetséges-e ez fizikailag.

Még nyunyurgatom a macskát 10 percet, aztán irány a flaszter. (Aka. project „Beton után aszfalt”.)