Mit kaptam születésnapomra?

Hetek óta foglalkoztatja a magyar közvéleményt, hogy vajon mi lehet az, amit születésnapomra kaptam. (Na jó: jött vagy 30 tipp FB kommentben meg Twitter @ reply-ban. Mentségemre legyen szólva, hogy általában pl. egy alkotmánymódosítás is kb. ennyire érdekli a magyar közvéleményt, szóval a fenti állítás kb. igaz is.)

Erről a darabról van szó:

Mivel a helyes megfejtést csak én találtam ki kb. egy percen belül, levontam a következtetést, hogy az ismeretségi köröm nem fújta kívülről a Nagy Repülőgép-határozót (aminek egyébként Repülőgép-enciklopédia a címe egyébként) és hasonló repülőkkel kapcsolatos könyveket, sem a Top Gun magazint.

Ez nem más, mint egy Klimov VK-1 hajtómű egyik fúvócsöve (ha jól értelmezem a neten elérhető információkat), ami anno egy MiG-15-öst hajtott 8 társával egyetemben:

2013-01-16-800px-Klimow_WK-1_side

Maga a cucc egy rohadt nagy öntöttvas cső lyukakkal, mécsest bátran tehetünk bele, elbírja a hőt (wink-wink), de továbbmegyek: akár ilyen kerti hangulat-tűzhelynek is jó (tudod: tüzet raksz bele, amin nem tudsz sütni semmit, de jól néz ki), mert nyilván azt is, de továbbmegyek: kerozint is tehetsz bele és nagyomású levegő bepumpálásával égetheted, mert azt is — csak attól el is fog szállni.

Na mindenesetre egy ilyet kaptam, szerintem zseniális, beletettünk egy LED-es karácsonyfaégő-sort, ami eszik vagy 4 W-ot, cserébe marha jól mutat, ezeket a LED-eket látjátok ott kikukucskálni a lyukakon, fénypászmállani a falra. Távlati tervekben szerelünk a tetejére valami kis tárolólapot (vö. asztal), és akkor lehet rajta könyvet tartani (pl. beszerzek egy VK-1 owner’s manualt, és akkor azt), telefont tölteni, ilyesmi.

Szerintem kb. a legjobb repülésgeek-ajándék, köszi Jul. (És kérdezzétek meg őt: én tényleg 1 perc alatt kitaláltam!)

2 gyerek, 4 nap, 88 kerék

Mit csinál az ember, amikor Prágából előző éjjel hazajővén első munkanapján az a hír fogadja, hogy másnap reggel (opcionálisan aznap délután) irány London? Blogol.

Szóval voltunk Prágában. 2 gyerekkel, vonattal.

Vonattal utazni állat, és erre Jul hívta fel a figyelmemet. Egyrészt ha csak a költségeket nézzük, 20-30k huffal olcsóbb benzinileg (gyerekek kicsik, ingyen utaznak, viszont helyjegyet Adél kapott), másrészt meglepő módon időben is jobb: a Hungaria Express (visszafele Jan Jesenius) menetideje kb. 7 óra (visszafele ezt megdobtuk úgy 30 perccel: egy elütött vaddisznó után volt kénytelen kapirgálni az ütközőkről a pacalt a személyzet egy ideig) — cserébe pelenkázás, etetés, altatás mind menet közben történik, szemben az autós megoldással, ahol minden szar miatt félre kéne állni, ráadásul nem tudunk a gyerekekre koncentrálni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a vonatjeggyel P+0 zóna (a teljes belváros) tömegközlekedés is jár grátiszba’, nem kell megoldani a kocsival a parkolást, és nem (annyira) mosott szar az ember mikor odaér, mint autóval.

Apropó gyerekek: Adél egy zseni, Márti meg egy tündér, mindketten a lehető legjobban, gyakorlagilag egy nyikkanás nélkül viselték az utat oda is, vissza is. Nyikkanás itt persze sírást jelent, ne gondoljuk, hogy nem dumálta mindkét gyerek végig (alvás nélkül) az utat!

Prága meg gyönyörű, lakható, barátságos, még akkor is, amikor egyébként 8 fok és szitáló köd van — de rossz idő nincs, csak rossz felszerelés, mi pedig készültünk. Senki nem fázott, tudtunk sétálni, tudtunk esténként (otthon) sörözni és beszélgetni, köszi Baltsynak és Bálintnak a remek hostolást, nagyon jó volt!

Apropó „88 kerék” állítás courtesy of Yahoo! Answers, meg vagonWEB.cz; I love you, internet.

Lippai Márta.

Márti, 2012-05-29, 3650g és 58cm.

Jól vagyunk mindketten, a kiságya fölötti dekoráció félkészen vár otthon ezért majd alkalomadtán ez következik. Addig ismerkedünk.

Jul blogszünetel, és várhatóan én is kevésbé leszek aktív onlájnisztánban. Most még Adéllal itthon kettesben, holnaptól a négytagúra bővült családdal.

– a kétlányos apuka