Címke: ego

State of the Union (Menion).

Elkezdődött a tanév, és ez engem egyáltalán nem érdekel. Viszont történnek mindenféle érdekes dolgok az életem frontjain, valahogy szeptember elejére akkumulálódva:
1. Visszatértem a Városminorba. Tulajdonképpen conditional a dolog, mert baby sitter függő, de örültem, hogy újra énekeltem, ráadásul egyből a Kultúrfürdőben.
2. Megnyertük a legjobb IT blog díját az androidportal.hu-val a 2011-es Goldenblogon. A nyeremény notebookot eladományozzuk, mi itt hírnévre mentünk. Ezzel együtt persze örülök, és kicsit büszke is vagyok. Itt szokás átlépni valami fizetős sajtóorgánumba, nem? A médiaajánlatot mindenesetre összerakom.
4. ja nem 3. Új pozícióban próbálom ki magam szeptember 1-től. Az eddigi IT project manager pozíciót (amit kb. fél élve handoverelek, tehát nem impulzív a váltás) lecseréltem (cégen belül) egy általánosabb mobile specialist pozícióra, ahol egy igazán nagy mobil app portfólió fejlesztésében szakértek majd.

Zajlik az élet tehát, és akkor Adélról még szót se ejtettem.

Életem legdrágább szemüvege.

Az utóbbi 2 hétben kb. 2-3 naponta fellépő fejfájás végre elég motive volt ahhoz, hogy elmenjek szemüvegológushoz (avagy optikészhez) és megnézessem, hogy wtf.

A lényeg az, hogy öregszik a szemem és az eddigi dioptriák mellé most prizma és cilinder is bejött (ennél már csak a Kőröshegyi völgyhíd görbül hülyébben), hála a sok számítógépezésnek, stressznek, nemalvásnak, és a kialvatlanul stresszesen számítógépezésnek. Mindez életem (eddigi) legdrágább szemüvegét eredményezi, nem is mondom meg mennyibe kerül. (Sokba.) De remélhetőleg a fejfájásaim elmúlnak.

A vicc az, hogy mindezt a dioptriás bringás-síelős napszemüvegemen is alkalmazni kell, hogy értelme legyen (váltogatni prizmás és nem prizmás között nem nyerő), úgyhogy az még egy összeg lesz, ha a német Adidas központ megmondja, hogy ezzel a modellel pontosan mit lehet amúgy megcsinálni.

És persze ez nem javítja a szememet, csak kompenzál, hogy ne fájjon tőle a fejem. Evileg azonos életmód mellett szépen tovább romlik majd, úgyhogy némi módosítást kell vinni abba, ahogy a gépnyomást csinálom. Pl. igyekszem összegyűjteni a munkával kapcsatos gondolkodnivalókat, és azokat aktív bambulásban végiggondolni, mert az pihenteti a szemet. Aztán a telefonhasználatot, bármilyen okos is az Android, minimalizálni kell, mert kicsi képernyő, közel van, ergo még jobbak fárasztom ezeket a befele néző szemizmokat — ami persze nem azt jelenti, hogy visszaállok Motorola F3-ra, de azt biztosan, hogy itthon inkább netbook és asztali gép lesz használva, a telefon marad úti eszköznek, akkor nézek rá, amikor szükséges. Reggeli kávé netbookkal! És azt is minél messzebbről nézem.

És le kell állnom minden hülye orvosi vizsgálat leblogolásával… ja nem.

(Maga a keret egyébként szakítás az eddig nálam megszokottakkal.)