Push.

Imádom a push funkciót a FroYo-s GMail-ben. (Ez az az invokációs mondat, ahol az olvasók nagy része abba is hagyhatj az olvasást: ha ‘minor, vagy Adél miatt jöttél, ez itt nem az.)

Ülök a gépnél, annak is a szélén, gép mellett a telefon. Beesik egy email, a telefon LED-je elkezd villogni, hogy hé gazdi, kaptál egy üzenet! Én pedig megnézem a gépen. A villogás pedig abbamarad. A magányos telefon szonátája ez, villog kicsit néha, teszi a dolgát, reménykedik, hogy ő is kap egy kis simogatást.

Talán visszasírja az időket, amikor még nem volt push támogatás rajta.

HD.

Az azért egyfajta „bámulatos korban élünk” érzéssel tölt el, hogy amikor én voltam kicsi, akkor tudom, hogy volt egy fekete-fehér Junoszty tévénk (mai mértékegységgel gondolom 12″ körül) a Forint utcában, de szerintem telefonunk (vezetékes, Magyar Póóstás telefonunk) már valószínűleg nem. Shift 32 years, és Adél most azt nézi (mert mozog), hogy reggel titokban felvettem 720p HD minőségben egy telefonnal, ahogy ébredés után gügyög.

Szóval azért ez durva.