Címke: hardy

08-07-06.

Kevés alvás utáni korai ébredés utáni hosszú nap utáni status update:

  • GyuriSolymárfork: villanyszerelő látta a tényállást, a fogaskerekek mozgásba lendültek (és már tudjuk, hogy melyiket kell először megforgatni), kitakarítottuk a telek azon részét, ami az ELMŰ-nek kelleni fog a földvezetékhez.
  • Még Solymárfork: megmoccantunk kút (=víz) fronton is.
  • Még mindig Solymárfork: a napunkat megmentette Gyuri, aki teljesen random jelent meg a kapuban egy kaszával, és jutányosan letarolta a fű kb. 80%-át. Ha ezt nekem kellett volna csinálni (érted, végülis egyszer már volt kasza a kezemben), szerintem kb. 4 munkanap lett volna. Neki 3 óra volt, nem kicsit fogta meg a meló farkát (munka végét?)
  • Még mindig Solymárfork: egész bírható idő volt, illetve ez lesz a nyár, amikor hosszú idő után először talán barna leszek. (De ne igyunk előre.) Ezen kívül feldühödött darazsak támadták meg a baltámat.
  • Anyám gépére is felkerült a zsírúj Harry Hardon. (Miután végre 1,5 GB-ra bővítettem a RAM-ot és egy új DVD-író is került.) Az extra trükk annyi volt vele, hogy anyámnál nincs DSL (milyen igaza van), csak Vodafone 3G. (Ami egyébként most ott, messze-otthon 320 kB/s, vagyis 2,5 Mbps sebességgel zúzott – üzenem a szkeptikusoknak. Havi 5 rugóért nem rossz.) Az Ubuntu viszont (főleg lokalizált telepítés esetén) nagyon melegen ajánlja, hogy konstans netkapcsolattal telepítsd. (Különben pl. félseggű magyarításod lesz.) Csukafogta róka: élő netkapcsolattal kéne telepíteni a gyászt, de netkapcsolat (3G driver) csak akkor lesz, amikor kész a telepítés. A dirthack workaround egy routerből, 2 patch kábelből, és a 3G kapcsolatot kezelő laptopomból állt, amin megosztottam eth0 felé a 3G (ppp0) kapcsolatot (-j MASQUERADE), a routerben levő DHCP szervernek megmondtam, hogy mostantól a laptop a default gateway, és már mehetett is a telepítés a nagygépre — az alaplapi hálókártyán át. (A friss 3G driverben van egyébként egy elég idegesítő bug, de arról majd máskor.)

Ubuntu installfeszt @home.

ubuntu

Kicsit úgy érzem magam, mint egy Enterspájz űrhajós: középen persze folyik a szokásos napi meló, de két oldalt két különböző célú Ubuntu (Hardy) install megy. (A routerem WiFi adaptere a jelek szerint megadta magát és max 50 kBps sebességet produkál, úgyhogy minden lépés súlyos perceket vesz igénybe.)

Bal oldalt Jul régi laptopja, amiből remélhetőleg utazós-mászkálós stabilgép lesz. Kihívások: übergagyi VIA VGA, amin a Compiz valószínűleg eleve reménytelen eset, de mintha Ubi laptopján egyszer már egész messze eljutottunk volna (ha az emlékezetem nem csal, létezik binari drájver, csak disztribúcióban a licensz miatt nem terjeszthető) – hiába, szar hardverrel az Ubuntu még mindig szopás. A másik kihívás pedig a Sketchup, aminek elvileg futnia kéne ezen a gépen – erre (megint csak: elvileg) van lehetőség, kérdés, hogy a 1.5 GHz-en mennyire fog pattanni a Wine emulációs megoldás.

A szélsőjobbon (de liberális színekben!) pedig a régi 12″-os Asus S8600-am (imádtam/imádom ezt a gépet), amin vígan fut a Xubuntu a 850 MHz-es mobile P-III és a 192 MB RAM ellenére. (Azért az elképesztő, hogy az XFCE az eredeti kis lightweight grafikus felület ösvényről milyen csúnyán letért. Emlékszem, amikor még az IceWM-et váltottam le XFCE-re!) A trick itt az volt, hogy a gépben (ultrakönnyű notebook, 1,1 kg) nincs CD/DVD-megajtó, úgyhogy nem is tudom mióta van frissítgetve a rajta levő rendszer – az update manager megküzdött vele, az xorg.conf-ot még (irgalom ura!) kézzel is szerkeszteni kellett, de most már pattan. A célja még nem egészen kristályosodott ki, ez a gép volt a nyooltube alatt is a vas, most is mindenféle teszt feladatokat szánok neki. (Kezdve azzal, hogy ki tudnám-e vele váltani a gajra ment WiFi-routeremet.)

TV kapcsolat Ubuntun, yay.

Tegnap a legfrissebb House részt már nagytévén tudtuk nézni: Hardyban végre megoldott az on-the-fly monitor hozzáadás retek i945 VGA esetén is (olcsó laptopnak híg a VGA-ja, előzmények, és azok előzményei itt), csak bedugod, felkonfigurálod, és nézed a House-t. (Ami egyébként duplarész volt az előző hetivel, és nagyon durva.)

A gond csak akkor volt, amikor kihúztam a tévét utána. A retek i945 VGA ugyanis stabilan a beépített kijelzőt nevezi ki másodlagosnak (how FUBAR is that), ami a VGA kimenetre lógatott eszköz klónja lesz, amint bedugsz egy eszközt, de persze az elnevezése még mindig elsődleges eszköz. (Én se értem, nyugi.) Értelme nem sok (hacsak az nem, hogy tudsz House-t nézni), az életemet viszont megkeserítette pár percre: amikor kihúztam a tévét, eltűnt az alsó panel. Ha visszadugtam a tévét, megjött az alsó panel. Kihúz-eltűn, visszadug-megjön.

A jelenség oka (hosszas keresgélés után jöttem rá) kb. az, hogy a „bottom panel” valamiért a „Monitor 1”-hez lett rendelve. (Gondolom azért, mert amikor a tévét bedugtam és „Monitor 0” hirtelen „Monitor 1” klónja lett, nem volt „Monitor 0” eszköz, vagyis az első aktív kimenet a „Monitor 1” lett, ezért a rendszer okosabb volt nálam és odatette a panelt.) Amikor a tévé be volt dugva, „Monitor 0” (a beépített kijelző) a „Monitor 1” klónja lett, megjelent a panel. Ha kihúztam, már „Monitor 0”-t mutatta, és a panel eltűnt. Ubuntu bug? Lehet. Crappy hardware? Biztos.

A (klikkelgetős!) megoldás: gconf-editorban apps > panel > toplevels > bottom_panel_screen0, itt pedig a „monitor” key-t átbillenteni 1-ről 0-ra.

Ennek a kis közjátéknak kevésbé örültem, az viszont, hogy végre tudok laptopról filmet nézni, felvillanyoz. Ez egyúttal megoldotta a TV-zős-filmezős eszköz problémámat is. Következő lépésben veszek egy USB bluetooth dongle-t és egy bluetooth billentyűzetet, és 32 inches tévén fogok dolgozni.