Nyaraltunk, fotóztam: Sant’ Agata, Sorrento, Nápoly, Amalfi.

Ahogy már beteasereltem, voltunk nyaralni, maivakantie (hosszú májusi iskolai szünet) lévén. 12 napra (11 éj) akartunk menni, Sorrento környéke; ebből végül 8 nap lett: miután itt Amszterdamban kánikula van, dél-Olaszországban viszont egy hét alatt leesik a teljes évi csapadékmennyiség és 14 fok van, nem láttuk értelmét fagyoskodni. Úgyhogy megnéztük, amit meg tudtunk, aztán áttetettük a hazajegyet és a strandolós-napágyazós részt itthon abszolváljuk. És még a fotós posztot is korábban tudom kitenni, lám.

A ház, amit béreltünk, Sant’ Agata-ban volt, pontosabban mellette. Sant’ Agata eleve nem nagy hely (icipici falu Sorrento fölött a hegyen), ha jönnek szembe az úton, lassítasz. A mi házunk ezzel szemben egy ennél is kisebb úton volt elérhető, a host szólt is, hogy kis autót béreljünk, mert nem fogunk elférni. Helyenként így is csak becsukott visszapillantóval csúszott át a bér-Peugeot 108, ami egyébként talán a legjobb bér-miniautóm, a nyomatékhiánytól eltekintve remek kis gép és nagyon kellemes benyomást keltett. Mint ahogy az olasz közlekedés is, kifejezetten élveztem ezt a no-bullshit stílust amit ott nyomnak, pedig valamiért mindenki fél tőle és utálja. Olyan, mint az amszterdami bringaforgalom.

Na de lássuk a fotókat! Nyaraltunk, fotóztam: Sant’ Agata, Sorrento, Nápoly, Amalfi. részletei…

Róma.

Jegyzetszerű tapasztalatok (executive summary)

  • A metró az egy mayhem. Mivel az útikönyv azt állítja, hogy taxizni tilos mert átverik az embert, metróval jöttünk a vonatállomásról az apartmanba. (Reptérről vonat teljesen Európa.) Never again, és nem csak a tömeg miatt: ennyire szarul szervezett jegyeladást, és ilyen hosszú aluljárókat (ahol ráadásul opportunista módon mész fel értelmes térkép híján, majd csalódottan tapasztalod, hogy a kilométrenyi mozgójárdával és mozgólépcsővel szaggatott alagút konkrétan a senkiföldjére visz fel, ahonnan csak visszafele tudsz haladni, mert egy autópálya van az orrod előtt), szóval ilyen rémes föld alatti közlekedést még nem is láttam — marad a taxi.
  • Btw taxi. A hír igaz is meg nem is. A reptéri transzfer 40 Eur, se több, se kevesebb. Városba érkezve ezt nem feltétlen tudod, óra alapján meg simán kijön valóban 60-70 Eur is. Az érdekessége a dolognak az, hogy minket még reptéri transzfer rendelése után is megpróbált lehúzni a taxis. (Nem sikerült neki. Magyar vs. olasz…)
  • És ha már tágabb értelemben vett közlekedés, egy általánosabb meglátás. Voltam (vezettem) Párizsban és Portugáliában (meg Spanyolba’ is), voltam Rómában és figyeltem autós szemmel a közlekedést. És bár kaotikusnak tűnik, nem olyan életveszélyes, mint a Budapesti. Igen, megy mindenki a feje után és bizonyos szabályokat áthágnak, de nem olyan önző módon, mint az átlag budapesti autós. Szóval mielőtt nagyon elkezdenénk kritizálni az ún. mediterrán közlekedési káosz mémet, azért nézzünk szét a saját házunk táján, ahol szintén áthágjuk a szabályokat, csak ráadásul még életveszélyesen is.
  • Fon: van nekem Fon routerem, de azt kell mondjam, hogy Anglián kívül (ahol ugye az összes BT hotspot használható Fon accounttal) sehol nem vettem hasznát (persze azt a 14 vagy mennyi Eurót már így is többszörösen visszahozta). Térkép szerint Rómában is van egy csomó Fonero, de nyilván úgy, mint én: a lakásban üzemel valahol az eszköz, márpedig az 5-600 éves falak többek között arra is jók, hogy nem engedik ki a jelet. Utcán egyszer találtam rendes, nyílt wifit.

Venue-k

Róma egyébként gyönyőrű kis hely, a Spanyol lépcsőtől kb. 2 utcára laktunk (úgyhogy igazából a reneszánsz városközpontot láttuk sokat). Ezt láttuk az ablakból:

Ha lett volna netem (koncepciózusan nem zavartattam magam, hogy nincs), kb. ezeken a Foursquare venue-ken checkinelhettem volna:

  • Spanyol lépcső
  • Trevi kút
  • Pantheon
  • Piazza del Popolo / Santa Maria del Popolo / Porta del Popolo (ahol már építették a színpadot a pénteki giga-nyugdíjreform-tüntire)
  • Pincio és Villa Borghese
  • Gyerekmúzeum (Il Museo dei Bambini di Roma)
  • Colosseum
  • Basilica di San Clemente
  • Szent Péter Bazilika (és útközben Castel Sant’Angelo)
Szóval a basic venue-k. És persze a helyek nagy részére gyalog mentünk (mi állatok), kétszer szálltunk buszra, Adél a hátamon csücsülve élvezte a kilátást/lovakat (nyihaa/prr)/templomokat (tepe, put tó)/embereket (minden olasznak volt egy „ciao bambino”-ja Adél számára), és a lovakat (nyihaa/prr).
Térkép
Kartográfiai értelemben 4 forrásunk volt:
  • egy útikönyv
  • a Google Maps offline-ba cache-elt Róma-térképe (szart se ér, mert nem elég részletes és nem kereshető)
  • a Triposo Róma-appja (jó és részletes leírásokat ad a helyekről, a fő információs forrás volt, de útvonalat tervezni városon belül szar vele, az offline térkép és a gps support ellenére)
  • a TripAdvisor Róma-appja (inkább közösségi alapú, tehát csillagozós, ami torz eredményeket ad, a hülye amerikai turisták inputja miatt, viszont van benne egy jó „point me there” iránytű-és-távolságmutatóka, és persze offline térkép gps támogatással)