A hét margóján.

  1. Továbbra is diliház Magyarországon autópályázni. Egyszerűen nem értem, hogy miért vagyunk mi az az ország, ahol 2 sáv van: a 100-110 kmph sáv, és a 160-170 kmph sáv. Miért nem lehet itthon rendesen, tempomatos 140-nel menni, és miért lehet pl. Ausztriában. Kár.
  2. Ha Demszky nem semmisíti meg a futóversenyeket nem engedélyező döntést (mint ahogy úgy fest, hogy megsemmisíti), borítékolhatjuk, hogy a Critical Mass-eket sem fogják jóváhagyni. Ez természetesen röhej, és ha így lesz, akkor ez lesz az első olyan tüntetés, ahova elmegyek, mert ki akarok állni a véleményem mellett. (Mert azt persze szintén biztosra vehetjük, hogy bringás felvonulás az mindig lesz április és szeptember 22-én, engedéllyel, vagy anélkül.) Ennyire aktívan élhetetlenebbé tenni egy nagyvárost nem mindennapi teljesítmény, ezúton is gratulálok a Fidesz-MSZP eme sikeres együttműködéshez. (Egyetek szart.)
  3. A másik érdekes hír a héten az Indexes újságírók előállítása kapcsán tett főkapitányi nyilatkozat (és Indexes kivonata):

    A másik esetben egy olyan újságíróról van szó, aki a mai napig nem tudott semmit felmutatni, hogy bármilyen újság szerkesztőségének az eseti vagy rendszeres újságírója lenne.

    Amíg nincs rendszeresített jelvény vagy bármilyen biztos megkülönböztető jel az újságírókon, az előállítás kockázata fennáll.

    Nem tudom, hogy az előállított, igazolvánnyal nem rendelkező újságíró blogger volt-e vagy nem, de az üzenet egyértelműen szól a bloggereknek is. Nehéz ügy, mert persze a rendőrségnek tényleg van joga oszlatni, viszont ez a mondat 2007-ben, amikor a nagy hype pontosan a hivatalos és nem hivatalos újságírás közti határ elmósódása, necces. A megoldás pedig nem az, hogy legyen az nemhivatalos újságíróknak is azonosítójuk. (Dokument, dokument!) De akkor mi?

  4. Csütörtökön megtartottuk a Szubkultúra Filmklub alakuló ülését, a műsor a Tudatlan Tündérek volt, Ferzan Özpetek meghatározó buzis filmje, egyik személyes kedvencem. Olasz film, tehát felirattal néztük. Érdekes, hogy feliratos filmnél is akkor röhögsz csak a poénon, amikor az elhangzik — akkor is, ha egyébként az eredeti nyelvet egyáltalán nem érted, a feliratot pedig már másodpercekkel előbb elolvastad.

Megúsztam a pénteket.

Pedig ma autóztam: reggel Törökbálint fele (10-től meeting) hallgattam a rádióban, ahogy a blokádolók és a rendőrök kergették egymást. Erzsébet-híd, Lánchíd, Rakpart, Astoria, azt kell mondjam, hogy a céloktól és a véleményemtől függetlenül nagyon ügyes szervezés volt, tanulnak a srácok. Amit még most is hiányolok bennük, az az oszlatásra adott válasz, illetve az ezzel kapcsolatos kreativitás: ha valaki engedély nélkül le akar zárni egy várost, arra nagyon sok kreatív mód létezik! A villamos elé állás és a buszkerék leeresztésének kísérlete most még ügyetlen volt, de már megcsillant valami. A blokád remek szervezése után legközelebb a további ötleteket kell papírra vetni. (De ötleteket nem adok.)

Visszafele pedig (12-től meeting, ráadásul a Ferenciek tere és az Astoria között) már remekül járható volt a város, bár a déli hírek hallatán (miszerint megint gyülekeznek) gyorsan beálltam az Erzsébet hídi mélygarázsba és inkább gyalog mentem tovább, ki tudja. De semmi.