By the way: van újra kaputelefonom.
A háttérsztori mindössze annyi, hogy anno a felújítóarcok lenyúlták/kidobták az előző kaputelefonomat, valamint a vezetékét is sikerült úgy elvágniuk (nem tudom egyébként, hogy hogy csinálták, gondolom a „rángasd józsi, ha nem jön ki” módszer szofisztikáltságát látjuk itt demonstrálva), hogy kb. 30 centire bent volt a falban (régi bérház, főfal: 50 centi vastag) a vége. Hogy maximális legyen a boldogság, kívülről egyszerűen begipszelték a gégecső bejáratát, úgyhogy a szerelési munka legnagyobb részét az tette ki, hogy a kb. 20 négyzetcentis gipsz/vakolatfolton próbáltam megtalálni, hogy hol indul a cső. Meglett.
Még előtte: kaputelefon vásárlás.
Itt egy hint: a közösképviselő cégek fostalicskák. Eredetileg tőlük (esetemben Immo-bau, vagy valami ilyesmi nevű cég) akartam beltéri készüléket szerezni, elvégre náluk van a pontos dokumentáció, hogy milyen rendszert használunk. Mondanom se kell, hogy negyed óra próbálkozás alatt mindig foglalt volt a telefonjuk, bekaphatják, jött a net, ahol kép alapján elég gyorsan belőttem, hogy egy PROEL gyártmányú, 255 lakásos, digitális kaputelefon rendszerről beszélünk, aminek Budapesten a d-hid a forgalmazója és, unlike Immo-bau, egyből felvették a telefont és mondták, hogy bármikor mehetek, mert egy házban van a bolt és az otthonuk. A készülék egyébként 3000 Ft és jumperelős, tehát a lakásszámodat jumperrel sakkozod ki (233=128+64+32+8+1), és így tudja a fődoboz megküldeni. Ha lezüllök, kaputelefonszerelő leszek, pofonegyszerű volt a felszerelése. Bringás háztartásban mindig van behúzó is, csak bovdennek hívják, úgyhogy a 30 centire a falba vágott vezetéket pikk-pakk ki tudtam cserélni, jobb mint új korában, megint fel tud csöngetni a pizzás, meg a sok hülye kisegyházas térítő, aki azt hiszi, hogy szombat reggel bárkit is meg tud téríteni, akit épp akkor vert fel…