Kaputelef on.

By the way: van újra kaputelefonom.

A háttérsztori mindössze annyi, hogy anno a felújítóarcok lenyúlták/kidobták az előző kaputelefonomat, valamint a vezetékét is sikerült úgy elvágniuk (nem tudom egyébként, hogy hogy csinálták, gondolom a „rángasd józsi, ha nem jön ki” módszer szofisztikáltságát látjuk itt demonstrálva), hogy kb. 30 centire bent volt a falban (régi bérház, főfal: 50 centi vastag) a vége. Hogy maximális legyen a boldogság, kívülről egyszerűen begipszelték a gégecső bejáratát, úgyhogy a szerelési munka legnagyobb részét az tette ki, hogy a kb. 20 négyzetcentis gipsz/vakolatfolton próbáltam megtalálni, hogy hol indul a cső. Meglett.

Még előtte: kaputelefon vásárlás.
Itt egy hint: a közösképviselő cégek fostalicskák. Eredetileg tőlük (esetemben Immo-bau, vagy valami ilyesmi nevű cég) akartam beltéri készüléket szerezni, elvégre náluk van a pontos dokumentáció, hogy milyen rendszert használunk. Mondanom se kell, hogy negyed óra próbálkozás alatt mindig foglalt volt a telefonjuk, bekaphatják, jött a net, ahol kép alapján elég gyorsan belőttem, hogy egy PROEL gyártmányú, 255 lakásos, digitális kaputelefon rendszerről beszélünk, aminek Budapesten a d-hid a forgalmazója és, unlike Immo-bau, egyből felvették a telefont és mondták, hogy bármikor mehetek, mert egy házban van a bolt és az otthonuk. A készülék egyébként 3000 Ft és jumperelős, tehát a lakásszámodat jumperrel sakkozod ki (233=128+64+32+8+1), és így tudja a fődoboz megküldeni. Ha lezüllök, kaputelefonszerelő leszek, pofonegyszerű volt a felszerelése. Bringás háztartásban mindig van behúzó is, csak bovdennek hívják, úgyhogy a 30 centire a falba vágott vezetéket pikk-pakk ki tudtam cserélni, jobb mint új korában, megint fel tud csöngetni a pizzás, meg a sok hülye kisegyházas térítő, aki azt hiszi, hogy szombat reggel bárkit is meg tud téríteni, akit épp akkor vert fel…

Triple pizza heaven.

Abból, hogy a „nemazénnapom” post nice url-jébe a WordPress megszavazott egy 2-est (https://lipilee.hu/2006/06/23/not-my-day-2/, konkrétan), arra következtetek, hogy már előtte se volt az én napom a mai, meg a tegnapi. (Új AI/empátia plugin a WordPressben? You never know.)
A vállam teljesen kész, látom elúszni az izomzatom holnapi építését, ha az önsúlyát se emeli fel a kezem, minek szórakozzak a testem maradék ~75 kilójának emelgetésével (vö. húzódzkodás), meg x kilós súlyzókkal. (Fekve nem nyomok.)
Cserébe elég sok pénzt fogok otthagyni az egyik magyar Bo Concept (bigup, Alfred) üzletben, ami mindaddig szomorú dolog, amíg max 3 hét múlva meg nem érkeznek a szép fekete bútoraim.
És ha nagyon produktív vagyok, helyrerántom a kaputelefont, de az már egy másik saga.

Kálvin téri pina.

Srácok, nem hiszem el, hogy eddig senki nem töltött fel ilyen néven cuccot a netre. A kálvin téri pina mindannyiunk közös öröksége, a Csacsinál is fontosabb landmark.

Valaki, aki arra jár, dobjon már fel egy képet róla, plíz.

(Le akartam röviden blogsztájlolni a hétvégémet, mielőtt bármi mást postolok. Tehát szombat: sittes ember (igen, elvitte a sittet!) – gyurma – gigameeting Szimplában – buli Líviánál; vasárnap: ébredés 9-kor (nem Líviánál) – meló du. 5-ig – kis Milli – Fassang László koncert, fotók – bealvás. És a ma reggel, késés részben orvosi ügyek miatt (lol), kavargászás majd’ fél óráig a második kerületi dzsungelben (lol). Autóval (lol). Hát a hétvége így nézett ki, deizgihurrá.)