Tegnap 35.2-re lement a testhőm, felhívtam a 24/7 kemó vonalat hogy ez így hogy, és hogy nem para-e. Elmagyarázták szépen szájbarágósan hogy „we are not too worried about low body temperature. we are worried about high body temperature.”
Akkor nem para ☺
Címke: macroblog
macroblog == too big for microblog, too small for blog
Left brain left.
One thing I realised today morning (while doing some GCSF bone pain induced insomnia session) is how I’m overusing my left brain. This is the „logical” brain as we all know, and what I just found is even when I’m „resting” I’m using this part: playing some game on the phone that makes me think logically. As a result, my left brain is exhausted, and when I should I find it hard to think logically. Maybe a reason I have a better eye for photography lately (or more motivation if nothing else) is that that’s a creative process and that’s practically the only time I’m using my right brain.
So from now on, I’m picking up right brain activities, as a resolution, for rest.
Music has always been there of course (although… does drumming count here?), drawing hasn’t. And even though I can’t draw, I’ll try harder to doodle every once in a while, in a more controlled schedule. (Like, daily.) I’ll report on the results.
(Which brings me to the next dilemma: does blogging count as a creative or a logical process? After all, I’m putting my creativity in my sentences, but also my knowledge and way of thinking… Best guess it’s mixed left+right.)
Márti lealkudott 3 euróra egy várat.
Voltunk az IJhallenben (jó nagy bolhapiac, bár meglepve tapasztaltam, hogy ott, ugyanazon a telken egy másik volt gyárcsarnokban van a Greenpeace irodája és egy Hilton is befért, igaz, csak Doubletree… but still).
Eleinte bringával indultunk neki, mit nekünk az a szemerkélő eső (egyre hollandabbak vagyunk: szemerkélő esőben bakfiets-szel nekiindulunk), de aztán az eső upgrade-elt szemerkélőről szakadóra, szerencsére ezt időben érzékeltük (a WindGuru és a Google Weather még most sem) és visszamentünk az erdészért és azzal mentünk végül.
Naszóval elég az hozzá, már kifelé sétáltunk egy korlátozottan sikeres bolhapiacozás végén (bár pónikat, puffertjes-t, és egy babaházas alkatrészt sikerült vennünk, ja meg egy cipőt Mártinak, akinek szarrá ázott az, ami a lábán volt), amikor Adél észrevette ezt a
Várat
és kijelentette, hogy ez jó lesz Canterlotnak. (Don’t ask. Ha lányod van, majd megtudod. De egyébként tudod mit, ha érdekel, rtfw.)
És akkor a Vár:
Márti elbűvölve állt és nézte nagy szemekkel az eredeileg 7,5 euróért hirdetett várat, amire az eladók (2 korunkbéli csaj) mondták, hogy 5 euró a nézés miatt… Jul pedig erre odaszólt Mártinak (magyarul, azt úgyse érti senki), hogy mutassa meg hány éves. Márti ezt (mármint hogy 3 éves) remekül tudja mutatni — és így esett, hogy miután cukin megmutatta a néniknek a kezén hogy „három”, a nénik megtörtek a nézés és a perzisztencia láttán, és elhoztuk háromért a cuccot, amiről már útközben kiderült, hogy csipog, és vagy háromféleképpen zenél is. A délutáni játszós session egyértelmű sztárja az új szerzemény.
You had to be there. (De most le is írtam.)