Megint korai ébredés (4:10, brr), gyönyörű ködbe burkolt, üres város, Jul meg el. Rádióban Trilok Gurtu zsenialitása.
A Brilliáns Csütörtöki Jazz Pirkadat miatt 0 órától 6 óráig fennmaradnod kár. Úgy ébren lenni viszont, hogy nem hallgatod, hiba.
Vettem az üzenetet – streamripper a barátom.
Üllőin bringás overdose, bigup, még ilyen gyönyörű tavasz idején is, annak, aki kora hajnalban rakja.
A házban madarak csicseregnek, mintha április.
Mostani gondolatsorom lényege, hogy a hordozható médialejátszók (mint az iPod vagy a Zune) piacán a killer dev a nyílt dev lehetne.
Gondolj bele, te vagy a gyártó, mondjuk az MPIO. Gyártasz egy kütyüt, aminek nyílt a specifikációja, van neki hardvere úgyismint WiFi, jó kis hangchip, meg egy CPU – mint bármelyik másik ilyennek. Amivel neked törődni kell, az az, hogy az eszköz rendelkezzen az alapvető dolgokkal: a fenti (mondom: szokásos) hardver, egy vállalható dizájn (a MPIO ebben szerintem elég jó), és valami alap szoftver, ami nyílt.
És akkor jön a közösség, és beleépít mindent, amit nem szégyell. Vess egy pillantást a Linksys WRT Linux alapú sorozatra épülő közösségre, az OpenWrt-re, valami ilyesmit képzelek el, csak médialejátszó fronton. Bele lehet építeni az eszközbe a DRM-törő (Svédországban legális, ugye) libeket, saját media library-t akár, WiFi-n játszható játékot, automata proximity-triggered sync tool-t, you name it.
Az már persze alap (nálam), hogy mp3, ogg, aac, wma támogatás legyen benne (Apple és Microsoft országban persze már nem ennyire egyértelmű), alapvetően ezeket se nagy ügy megcsinálni FOSS eszközökkel, és ha pl. a win32codecs miatt non-free, akkor lehet belőle non-free terjesztést is kiadni, az elterjedést nem lassítaná, csak RMS meg ne neszelje.
A nyílt forrású fejlesztést aztán lefölözhetné a gyártó, ahogy egy csomó gyártó teszi, és egyébként is, ez az a ritka eset, amikor a hardware gyártójának az elsődleges bevétele a hardware maga. Az online zeneboltokkal, lockerekkel való leszerződés persze a nyíltság miatt sokkal könnyebb, pláne most, amikor azért szaporodnak ezek is.
Egyetlen kellően nyitott felfogású hardware vendor hiányzik mindehhez, a közösség seperc alatt felkapná az ötletet.
Vagy már létezik amit leírtam? Akkor viszont ide vele, most.
Most, hogy két szerencsés (?) esemény egyszerre következett be: betegen ülök itthon és mindehhez kábeltévé társul, lehetőségem van felzárkózni reklámokból, és hát bazeg, és most itt a „Frog” néven szereplő szösszenetről fogok beszélni.
Mert a „fingós rap”, mint csengőhang az egyszerűen gusztustalan és mindenkiből elsőre kiváltja a gondolatot, hogy „nincs olyan, hogy nincs lejjebb” (vagy „van még innen lejjebb?”, stb.), esetleg megront pár fiatal lelket. De az, hogy „Frog” „szerzeményei” a Can’t touch this, az Axel, és hasonló zenékben merülnek ki, az azért kicsit arcátlan. Vágom én, hogy ezekre már nem kell jogdíjat fizetni, mert olyan régiek, de akkor is: az öcsém azt hiszi, hogy ezeket a számokat most tényleg megírta valaki (hiszen nem ismeri az eredetit, hiszen 10 évvel később született, mint a mű maga!), holott nincs másról szó, mint hogy eltorzították a hangot és odatettek egy békára távolról se hasonlító béna animációt – ez engem felbasz, lehúz.
Hát ez a bajom a tévével és semmi más.