Az új EstFM Radio Café – Boomerang cards joint kampány (tudjátok: narancssárga mikuláscsomag az ablaktörlő alá) amellett, hogy természetesen alapjaiban elbaszott (mert mitől lenne “jobb a viszony” a parkolóőr meg énköztem attól, hogy kiteszek az autómra egy parkolóőrt csúfoló freecardot, ugyan kérem), szmájlival is operál, amitől aztán egyenesen az elbaszás parnasszusára hág fel egy lépésben, az amúgy is erőltetett kampányötlet teljesen szánalmassá nemesül. Ez nem email, haverok, oké? Nem chat, sőt, még csak nem is sms!
Persze indítsunk béna trendeket, hátha egyre több és több kampány fog szmájlira épülni. Röhej.

Ezt gondolom.

Barbara.

Barbara, bár szelebriti, ugyanazokat a számomra zavaró dolgokat követi el, amit nagyon sokan mások is:
1. Smiley a postokban. Ez csak engem zavar, anno én is toltam, de aztán rájöttem, hogy a blog nem ímél, nem chat. De faszom, ám legyen: smiley rehabilitálva. (De azért gondolkodjunk el ismét, milyen lenne, ha mondjuk Esterházy, vagy, hogy ne menjünk ilyen parnasszusi magasságokba: a MaNcs egy publicistája nekiállna smiley-zni…) Viszont:
2. A felkiáltójelek kiterjedt és fölösleges használata. Aláírásban felkiáltójel? Barbara, könyörülj! Ugyanígy égbekiáltó nálam az ok nélkül, dögivel használt dupla/tripla kérdőjel, a “pontpontpont”, a tipikusan Microsoft Stilisztika Varázsló, vagy mi a tököm által köznyelvbe épített hibás (mit hibás: rettenetesen gusztustalan) vesszőkezelés. Ez utóbbit nem találtam Barbaránál (csak a referencia kedvéért említem, meg hogy rúghassak egyet a Cégbe), viszont azt szemmel láthatóan “menet közben” osztotta meg vele valaki, hogy pont után szóközt szokás tenni.
Eltartott egyébként egy ideig, míg rájöttem, hogy miért pont a TV2 blog engine-t választotta, én marha. (Persze nincs tévém, mosom kezeim.)

Esti rutin kiegészült: kávé, vaníliás karika. Továbbá hátam hámlása miatt mindenhol bőrdarabok vannak. Most fújtam el egyet a billentyűzetről, growse, yuck, negatívság.
Na, hol az a Visine, szteroidot ide, majd nem pisálok.