Címke: my computer

Amikor jóreggelttel köszönsz a szomszédnak, pedig már fél egy van.

Mommámeg, hogy miért az északiak tudnak csak jó kécce’sült csinálni? (Meg a pászka.)

Tegnap (ma volt az már) egy meglehetős csúnya Szóda (ahol korántsem szódát fogyasztottunk) és kis Szimpla után megettük a grill csirkecombokat az ÉS-ben, és ezen elgondolkodtam. Számomra úgy tűnik, hogy piaci igény lenne egy war asylum jellegű szeretetotthonra a számtalan láb nélküli csirkének, hiszen mi mindig csak a lábukat esszük meg, hova lesz a többi? Ebben a szeretetotthonban az öreg roki csirkék ülhetnének a kis székeikben betakarózva és a régi idők nagyságáról elmélkedhetnének egymás közt. (Rossz szóviccel élve és Santa Claus után Santa Csirke szeretetotthon is lehetne a neve.)

In other news: upgrade-eltem a Skype-omat 1.3-ra (szóval a legfrissebbre), ami elvileg már tökjó, mert végre (ember a holdon!) ALSA támogatás van benne, tehát ad absurdum lehetne más hangot is kihozni a gépből miközben Skypeolok. (Ami mostanában ugye elég jelentős). Ebből csak annyi valósul meg, hogy én hallom ALSA-n a másik oldalt, de ő nem hall engem – innentől meg az óriási featúra bővülés kimerül az új emotikonok megjelenésével. Hát nem megéri?

The savanyúcukor experience.

Bekonfigolódott (bekonfigoltuk) egy Linksys WIP330 vagy milyen kis wifi SIP telefon – attól a ponttól, hogy rájöttünk, hogy hova kell még beírni a usernevet, annyi volt az egész, mint egy snap. A készülékre egyébként nagyjából tegnap keletkezett az igény, ráadásul eredetileg 9-ei határidővel, ami 5-ére módosult, a nagyon gyors és nagyon profi (és eredményes!) intézkedésért köszi van az OpenNetes srácoknak.

A nap folyamán két nagyobb rémület ért. Először amikor kézbevettem a genfi repjegyemet és belémnyilallt, hogy Svájc bizony nem EU-tag. Tekintve, hogy kb. 2 éve útlevél nélkül operálok (ami annak rendje és módja szerint le is járt), ez akkor érzékenyen érintett – szerencse, hogy kb. 2 perc alatt kiderítettük, hogy (csakúgy mint a horvátok esetében) új típusú személyivel beengednek.

A másik meg a netpincer.hu-t böngészve, amikor majdnem nem találtam az Avantit a listában, de aztán meglett: kb. 5 másodperc rémület. Sajnos salátában nem olyan jók a srácok, mint pizzában… Szerencsére rendeltem egy tiramisut is, bevált termék, és ellenpontozza a saláta által képviselt íz- és egészségeséletmód-mumust is.

És most következik ami még nem volt: Blackberry-t telepítek – a laptopra.

Virtuális gépek vs. proprietary technika.

Genfi utazásom okán tehát Windows-telepítéssel aláztam meg magam és a laptopom. Eredetileg virtuális géppel akartam megvalósítani a feladatot: Qemu, majd ennek sikertelensége után VMWare Player, és csak miután mindennel buktam, tettem fel végül az eddig nyolc évfolyamnyi South Park-nak fenntartott 10 gigás partícióra az XP-t — natívan, úgymond. Röviden végigrombolnék ezeken a tapasztalatokon, amíg el nem felejtem, csak hogy meglegyen. Virtuális gépek vs. proprietary technika. részletei…