Athon, az új laptopom nagyon pattan már. Arch Linux megy rajta, Xorg7 (XGL majd ma), XFCE4, wifi, és gyors és slick és tetszik.
A „Designed for Microsoft (TM) Windows (R) XP” matricát majd lekaparom róla (igen, a 400 GBP alatti árba Angliában belefér egy jogtiszta Windows is), de alapvetően:kingdom van.
A Dewsbury Bo Concept boltból jelentkezem. Tudtad-e, hogy Alfred Bo és Alfred Concept dán bútorasztalosok közös vállalkozásáról van szó? Alfred Bo családjában van más híresség, a család fekete báránya, a kis Ram, akit már egészen fiatal korában a továbbtanulással zaklattak szülei:
– Ram, már megint milyen jegyeid vannak, azt hiszem bemegyek az iskolába beszélni a tanáraiddal.
– Hagyd anya, ez az én háBorúm.
Így esett, hogy Ramot kicsapták már a gimiből (nem volt a család legélesebb eszű tagja, szó se róla), és számára csak egy kitörési lehetőség maradt: a sereg.
A Bo-ban a netet belőni nem volt egyszerű, több okból is. Először is: a router be volt hülyülve. Amikor ezt egy resettel feloldottuk, nem tudtam, hogy kell keresgélni a 2.4 GHz-es tartományban. (Eddig nem nagyon szórakoztam wifivel.) Segítségemre voltak, a jövő kedvéért, ezek:
Szóval az van, hogy ha legközelebb azt hallod a számból, hogy „megyek Ubuntut telepíteni”, akkor valami kemény tárggyal bassz rá a fejemre, mert tuti, hogy meghülyültem. Közben emlékeztess a mai postomra.
Nem tudom, Franknek hogy települ gond nélkül, nálam borul az egész mindig: ugye a „rendes” install kiesik a RAID miatt, marad a debootstrap, és onnantól aztán probléma probléma hátán: a kurva Postfix, a rohadék GRUB, you name it. És a vége persze az, hogy 2-3-4 óra szopás után (ez olyan 1,5-2 full Debian install nekem) van egy rendszer, ami több sebből vérzik, cserébe viszont nem is bootol, mert se lilo, se GRUB.
A laptopomon az Arch nagyon szépen teljesít, szerveren úgyis mindig Debian Stable – akkor meg mi a túrós picsát szenvedek én Ubuntuval, eh?!