Ubuntu Natty -> Lucid.

Miért, merülhet fel a kérdés, akarna bárki is downgradelni a legfrissebb-legjobb Ubunturól a kettővel ezelőtti verzióra? Hiszen a minap még ódákat zengtem róla, hogy egész jó a Unity, meg ilyesmi.

Nos, kénytelen vagyok downgradelni, hogy használható legyen a gépem másra is, mint a Unity-ben való kavircolásra. Továbbra is igaz a tétel: basszatok rá a kezemre egy baseball-ütővel, ha Ubuntut akarnék frissíteni. És az a tétel is igaz, hogy ha az Ubuntu a legjobb oprendszer, amit a desktop Linux nyújt, akkor a desktop Linux szarban van. Az a desktop oprendszer ugyanis, amihez rendszergazda kell, hogy az alapműködést biztosítsa, az nem desktop oprendszer, legalábbis nem otthoni felhasználásra alkalmas.

Na lássuk, röviden:

  • A “kétképernyős módban nem működik” buggal még éppenséggel együtt tudtam volna élni (bár nem kis nuissance), de fáradhatatlan munkával és két upgrade-del az Ubuntu elérte azt, hogy egyképernyős módban sem működik többé (ugyanúgy hiányzik a képernyő fele, mint ha második monitorként próbálnám használni), ha munkahelyen esetleg arra vetemednél, hogy a 10″-os kijelző helyett egy darab external monitoron dolgoznál. A képernyő fele hiányzik, nincs mit csinálni vele, mert hát a konfigurációkat az Ubuntuból kiirtották. És persze van rá ticket a bug trackerben, annak rendje és módja szerint lezárva. Akinek meg mégis szar, az úgy járt.
  • A “sleepből visszahozva nincs WiFi” bugot oda fejlesztették, hogy sleepből visszahozva a gép konkrétan lefagy. Ez is az a fajta agyfasz effekt, amivel éppenséggel együtt lehet élni (mindig kikapcs-bekapcs, sleep módot elfelejtjük), csak baromira idegesítő.
  • Az, hogy néha elmegy a WiFi kapcsolat, és csak restarttal jön vissza, az már közelít ahhoz a ponthoz, hogy nincs az az átdolgozott felhasználói felület, ami ezt megérné.
  • Az viszont, hogy a legutóbbi (és aztán még x) újraindítás óta egyszerűen nincs WiFi, az a showstopper kategória.

Hát uraim, ennyire nem jó a Unity. Úgyhogy most lerántjuk szépen a 10.04LTS Netbook Remix telepítőjét, és vissza arra a verzióra, ami működött is. Értetlenül állok a phenomenon előtt, hogy egy stabil alaprendszert hogy lehetett instabillá tenni — eddig legalább többé-kevésbé csak ui szintű bugok voltak, de ez, hogy konkrétan elmúlik a hálózat… Melyik átlagfelhasználó oldja ezt meg egymaga? Ki az, aki egy ilyen fiaskó után nem downgradel? (Jobb esetben korábbi verzióra, rossz esetben Windows 7-re.)

Áhh…

Ubuntu Natty a házban.

Korábbi Ubuntu frissítési fiaskók révén a fő munkagépen, a netbookon (és ami azt illeti, a desktopon is) az volt a policy, hogy ezeken a gépeken egy jó régi verziót tartok, ami biztosan működik.

Fiaskók: Ubuntut frissíteni, úgy érzem, úgy kell, hogy az ember időt szán rá. Lemegy a kétklikkes frissítés, mindenki boldog, csillog-villog az új felület, aztán jönnek a kis idegesítő dolgok, a release critical bugok, amiket valamiért mégsem zártak le release előtt… Erre idő kell. Én meg lusta vagyok.

Ilyen megfontolásból tehát a netbookon (és ami azt illeti, a desktopon is) Lucid volt, ami ugye a legutóbbi LTS verzió. Tökéletesen működött.

Viszont a Natty release-ekor elkezdett viszketni a tenyerem: talán már nincsenek release critical bugok, és különben is, ezt a Unity-t annyian szidják, hogy még akár jó is lehet. Új, átgondolt felület, ami miatt nincs többé szükség a Netbook Remixre a netbookon (és ami azt illeti, a desktopon is)?
Szó szót követett (persze a fejemben csak) (és ami azt illeti, a desktopon is) és a hétvégén felpakoltam a Natty-t a netbookra. Voltak baljós előjelek: hétfőtől project golive előtti utolsó hardcore teszt, kedden golive, tehát nagyon fontos a jól működő gép — mikor máskor ugorjak az ismeretlenbe, nemigaz? De fasz vagyok, nem bírtam magammal.

Enter Natty.

Egyelőre meg vagyok lepve, de a gép működik. (Természetesen nulláról telepítettem, a /home partíció meghagyása mellett.) Kövezzetek meg, de nekem ez a Unity bejön, eltekintve attól (de más hátrányát tényleg nem tudnék mondani), hogy lenyúlja a <super> billentyűt, vagyis a vindózgonbot a saját színes-szélesvásznú “mindenmenüjére”, márpedig nálam minden shortcut eddig a vindózgonb+valamire volt mappelve. A megoldás egyszerű:
apt-get install aptitude
aptitude install compizconfig-settings-manager

Majd a telepített compiz settings managert elindítva az Ubuntu Unity Plugin alatt szépen átállítottam bármire a “Key to show the launcher” opciót. (<Control>less-re egyébként.)

Ezen felül a következő kisebb-nagyobb bugok vannak:

  • Kétképernyős módban nem működik, teljesen szétcsúszik a kép, a grafikus baszkurálókának pedig nincs olyan opciója, amivel ezt ki lehet küszöbölni. Ha nagyképernyőre dugom, marad az “egy nagy képernyő” mód. (Meg is van a kapcsolódó bug report: itt és itt is.)
  • Sleepből visszahozva a gépet nincs WiFi. Kiküszöbölhető úgy, hogy a /etc/default/acpi-support fileban megkeressük a STOP_SERVICES sort és odabiggyesztjük, hogy “networking”. (Persze ezen a ponton átlagfelhasználónak bukott az Ubuntu upgrade.)
  • Most itt a cikk írása közben egyszer csak elmúlt a WiFi-m, restart kellett hogy visszahozzam. Volt persze biztonsági rendszerfrissítés, lehet, hogy az kavart be valamit.

Ezen felül viszont látszólag működni látszik a látszólagos cucc. Tetszik, hogy a Unity felszabadít egy kis helyet az amúgy nagyon kicsi kijelzőn, és alapvetően tetszik ez a szemcukorka. Meglátjuk, hogy teljesít hétköznapi használatban.