photo – speak no evil

Idén újra vonatvakációztunk (és újra Interraillel), belejöttünk ebbe a fenntartható vakáció dologba. A célpont Anglia és Skócia volt.

Az útvonal

Amsterdam –> London, Eurostarral (sajnos Brüsszeli átszállással, az nem a kedvencem)
Innen rögtön Watford és Harry Potter Studios
Innen Plainham, és Straford-upon-Avon, Shakespeare’s Birthplace (or not) és kiválllló vacsi a Lambs étteremben (ha esetleg arra jársz…)
Ezután Stuffing és Stopping érintésével Staveley – Lake District, sok remek buszozással és kirándulással. Egy 1600-as években épült cottage-ban laktunk, ahol a házinéni kb. 70 éve tolta a vendéglátást, és nagyon élvezetesen sztorizott amikor csak találkoztunk (étkezések közben, tipikusan.
Utána Wasteonly és Layby, persze igazából az ikonikus Settle-Carlisle vasútvonal
Aztán Skócia egy hétig, itt autóztunk különféle várakba: a Camelot/mocsárvár/francia erőd Doune-ba, a Castle Urquhart-ba, és a Hegylakról elhíresült Eilean Donan-ba
Skócia után Scarborough (ami not so fair any more), és egy Helmsley-Rievaulx kirándulás
Utána York és a Shambles
…majd London, és vissza Amsterdam (szerencsére közvetlen Eurostarral, de vagy 2 óra késéssel az éjszaka kellős közepén).

Mielőtt a fotókra térnénk,

A legfőbb takeaway-ek

Hot take: Skócia tulajdonképpen Norvégia fűvel.
A Eurostarra maximum 7,5 cm-es pengehosszúságú kést szabad felvinni, ez dokumentálva van. Ami nincs, az az, hogy a késnek nem szabad önzáródónak lenni. Szóval: svájci bicska — OK; kis Gerber zsebkés — not OK. Ott is kellett hagynom az állomáson.
A Harry Potter Studios a legprofibb kiállítás, amit valaha láttam.
Angliában a távolsági buszjegy max. 2 font, szóval simán felülhetsz az egyik scenicebb buszjáratra ami bejár Ungot-Berket-Baranyát (pontosabban Windermere-t, Kendalt, Lancastert), és nézheted a tájat, falvakat, tavakat, erdőket az emeletről 74 megállón át. Mindegy hogy 1 megálló, vagy (esetünkben) 74, a jegy 2 font.
(Egyszer láttunk egy adag — szerintem — F-35-öt is, illetve egyszer konfirmáltan a teljes Red Arrows-t, kötelékben, low level flyover közben. Azonnal kitört belőlem a harcászati repülés nörd.)
Az angol tömegközelekedés állapota (legalábbis amerre mi jártunk, amiben azért volt város és vidék is) nagyon jó. Késések vannak, de a vonatok-buszok tiszták, töltő van mindehol, nem kell helyjegyet venni, és a legkisebb falunak is van hatékony tömegközlekedése.
A lovak szívritmusa egészen elképesztő: nyugalmi állapotban 28-46, terhelés alatt viszont 260-ra is fel tud menni! Az olyan, mintha nekem futás közben 500-600-as lenne a pulzusom. Nem csoda hogy a lovak jobban futnak mint én!
Ebből az utazásból hiányzott az az „ülünk az állomáson és olvasunk” slowdown-feeling, ami a skandináv vakáción annyira bejött. Aztán persze rájöttünk, hogy ennek az az oka, hogy Angliában átlag 10-20 percet vársz max. a csatlakozásra, míg mondjuk Svédországban voltak órás üresjáratok is.
Az utazásunk során kb. heti 60 km-t gyalogoltunk, egy részét túrahátizsákkal. Rocksztár gyerekeink vannak, egy zokszó nélkül tolták végig ők is.
Bejártuk ~~e hely minden zegét s zugát~~ a Lake District, a North York Moors, és (kis csalással, mert nagyon a szélén, de) a North Yorkshire Dales nemzeti parkokat. Skóciában kevésbé kirándultunk, mert ott autózás és futás ment inkább.
Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, talán 1-2 nap volt amikor esett, ezek közül az egyik London (ami nem is lenne London, ha nem áznánk szarrá egyszer); illetve a Bronte vidéken stílusosan akkora szél volt, hogy majdnem visszafordultunk. Üvöltő, ugyebár.
Angliában nagyon kevés a macska.