Én pl. most a seggszagú villamossal vagyok kénytelen rakni. Mondhatnám, hogy az „útviszonyoknak nem megfelelõ sebességgel” mentem, mert végülis errõl van szó: a bringautak (esetünkben a Vérmezõn) új, sima aszfalt burkolata vizesen egyáltalán nem alkalmas arra, hogy közlekedjenek rajta, legalábbis semmivel se alkalmasabb, mint mondjuk egy vajjal kikent tepsi. Ha teheted, ne menj rajta, inkább mellette vagy az autók között, vagy ha mégis a bringautat választod, akkor lépésben. Én a magam részérõl az autók között hajtást fogom választani, amint újra menetképes lesz az eszköz – ezt az esést sajnos megsínylette.
Pedig egyáltalán nem mentem gyorsan, laptop a háton, ilyenkor óvatos az ember, az eset meg tiszta sor volt: kis kanyar mintegy 30 méterre az otthonomtól, elsõ kicsúszik, én földre, laptopvédõ testtartás. Nyugi anyám: nem fáj, nem vérzik.
A vicc az, hogy még a rendes aszfalt szakaszon fékpróbáztam is, belõttem mennyire csúszik, de ez a curlingpàlya…
Címke: ragmeg
Vízesés tetején, fehér lovon tünde herceg gitározik.
Gyárban gépfrissítés van, én meg ma reggel először utaztattam bringán az új laptopot, merthogy addig azon dolgozom. (Álmosságtól alig látva. Mi a franc lehetett a reggeli szendvicsemben?)
Stable Debian Backports meg Volatile meg ki tudja még milyen repo-val szarrápatchelve működőkép- és vicces dolog, mindaddig, amíg nem akarsz „gyári” Testingre upgrade-elni. Akkor aztán felejtsd el, amit addig a Debianról hallottál, gyalulj le másfél gigát csak azért, hogy ne legyen 150 broken package és az alaprendszert upgrade-elhesd. Utána vedd észre, hogy ráadásul APT-Pinning be volt állítva, na akkor kezdd elölről, vagy legalábbis féltávról az upgrade-et. Végül indítsd el a legyalult másfél giga újratelepítését és várj.
Nekem már csak négy és fél órát kell.
(A cím pedig Blint meghatározása a Tru Tru Metalra.)
Update: Kisebb routolási tweakeléssel a négy és fél óra négy percre csökkent. Szeretem ezt az optikai bérelt vonalat.
Update 14:57: Megvagyunk.
The pubic hair sessions.
Több, mint két hete először kapcsoltam ki az „away” módot ICQ-n. Jó szívvel teszem, ma este nem vagyok hajlandó napi ügyekkel foglalkozni – I guess. (Ehhez még a szuperegómnak is lesz hozzáfűznivalója, de a szándék adott, a vérnyomás alacsony.)
Ma 30 ezres szervízen volt a fekete sárkány; azt hittem, az fog fájni, hogy 50 ropi a mindenféle csere, vagy az, hogy nem hajlandók kivezetni nekem a 6-os CD-váltó bemenetét a kesztűtartóba, MPIO végett. Aztán, miután nettó 3 órát töltöttem azzal, hogy a szervízbe és vissza az utat autóban tegyem meg, azt hittem, hogy az fog felidegesíteni, de még az sem. (Hiszen The Streets szólt a Radio Cafén! Our driving muzak.) A szokásos „nem értem” hangulat szállt meg – 30 ezres szervíz egyszer van az életben, na de mit csinál, aki minden nap lépésben halad végig a Hungárián? Nem értem… Mindenesetre jó volt a garázsba beállás után átülni két kerékre és mintegy 10 perc alatt elérni a Szódáig. Úgy éreztem, mintha baromi gyorsan mennék magamhoz képest, pedig lefogadom, hogy csak az autóvan elért 0,5 km/h-hoz képest tűnt soknak.
A Szóda Szalonban a Jäger a régi (védőital pedig mindig kell), a szendvicsek nem: nincs, ismétlem: nincs tojásrántottás szendó, a hot dogra pedig, miután vagy negyed órát vártam, várhattam újabb súlyos perceket, mert eladták a már majdnem készet. Too bad…
Saturn barátunk pedig holnapra marad.
Ja, for the record: cikk leadva, én pedig milyen filmet nézzek.