Nem tudom, nekem mindig jól működött tavaly a bringával melóba járás: átöltözni a szerverszobában, közben az izzadság is felszárad, elvégre nem véletlenül van lekondizva 18 fokra a levegő, jó szellős a helység. Aztán mindig ott volt egy-egy gatyám hagyva (erre a célra rendszeresített Levi’s fehér elegancia), többnyire ing is, és az „irodai” Merrell trendicipő, amiben autót már nem vezetnék a talpának tipikusan Merrell-es eklektikája miatt…
Aztán idén elkezdődtek a gondok: annyit és olyan intenzíven dolgozom, hogy képtelen vagyok másra, nem marad energiám. (Ez ugye változik…) A munka nagyon sokáig tart, egyáltalán nem ritka, hogy 11 körül érek haza úgy, hogy nem voltam sehol. (Fact of the matter az a teljesen abszurd mostanság, ha este 9 előtt befejezem a munkát.) A sok melótól (minden összefügg mindennel!) a szemem olyan keményen be van készülve, hogy nemhogy a kontaktlencsét vagyok kénytelen teljesen elfelejteni (bár a CMass-re csakazértis beerőszakolom), de még szemüvegben (igen, rossz a szemem) is vörös, mint az Október, a legkisebb légáramlatra dől belőle a könny, márpedig így nem lehet bringázni… (A kontaktlencse hiánya miatt meg nem tudom felvenni a jó kis bringásszemüvegeim egyikét, amik megakadályoznák a légmozgást szemkörnyéken, csakúgy, mint a rovarmozgást.)
Ja, és kiköltöztem a halál faszá festői budai hegyekbe, ahonnan sajna egyszerűen nincs elég időm beérni. Persze jön a nyár megint, készül a lakás (közel-otthon), készülök én is.
But I’m tryin’. I’m tryin’ real hard to be a shepherd.
Címke: ragmeg
Szórok lapot.
Programváltozás okán a zeneszerzést lecseréltem szórólaposztásra, amiből aztán kurta szórólaposztás lett (kell még mondanom, milyen szórólap?), mert a villanyember korábban jelentkezett a vártnál. (Mert ilyen is van ám!) Köszönet Batának és Julnak, hogy kisegítettek. Közepesen (check thi out:) leégett az arcom a napsütésben bringázástól.
Melót lecseréltem múzeumra, majd mégis inkább mozira, The Translator (magyarul „a transzlator”, ugye), szintén nem kult, de azért elmegy. Nicole Kidman jó csaj, de nem jött össze Sean Pennel (naná, a pasinak 2 hete halt meg a neje), és hiába figyeltetik a lakását 24 órában, nem látszik egyszer se a puncija.
A „meg ami jön”-ből pedig „menés” lett: Esztergomba. Kerestünk volna kávézót, de a jelek szerint Esztergomnak vagy nincs éjszakai élete, vagy belterjes és elbújt. Kár, mert majdnem elaludtam. (Ez azóta sem változott.)
Hazafele (konkrétan a kerten átsétálva) találkoztam Sün úrral, aki fáradtan battyogott a valúszínűleg otthonát jelentő bokorcsoport (susnyás) felé. Ilyenkor örülök, hogy kint lakom/k a halál faszán festői második kerületben. (Kettőperá, bazzeg.)
És most aludni fogok, a II/a magányos csendjében, amit csak egy-egy utcai motorverseny zavar meg néha. Jó éjt.
Hm, lássuk. A nap fontos eseményei:
1. Lakás épül-szépül, illetve egyelőre csak rombul-szépül: holnap délre (elvileg, fingers crossed) kész a bontás (de jó is a blog, most eszembe jutott, hogy írjak ezzel kapcsolatban egy mailt), aztán jöhet a kreatív meló. Ma megtudtam, hogy melyik falat nem lehet amúgy statikailag kiverni, nem annyira zavaró, mint amennyire megnöveli a galériámat. Összességében tehát jó, pozitív.
2. Blackberry még mindig nem tud WAP-ul, ami nem jó, de annyira nem is érdekel most. Ha hétvégére fog tudni – jó. Ha nem – az se baj. Azért O2-éknál se fenékig tejfel a customer support. (Továbbá Hemp barátom lenyúlta a Blackberry USB-kábelét. Kölcsönbe, mi? Szép kis kölcsön…)
3. Criticalmass site megint befrissült. Küldjétek a hibákat, észrevételeket, mert hasznos, és köszönöm az eddigieket! Meg persze linkeljetek, sajtózzatok, szórólapozzatok. Bringázzatok is.
4. RAID-kártya nincs. Miért is lenne.
5. Szemérmetlenül nagy összeg továbbra sincs a számlámon. Ott lehetne már, már csak anyagi okokból is. Update: ott van!
6. Se bringázni, se autózni nem fogok ma este. A reggel túl hideg a bringázáshoz (ma reggel 3 fok), és valami állandósult fájdalom van a mellkasomban (tudom, krónikus infarktus), amit én valami torokcuccnak hiszek, úgyhogy nem fogok 50-nel lerombolni a hegyoldalon, mert a legkevesebb, hogy lefagy a mosoly az arcomról. Viszont dugóban se vagyok hajlandó üldögélni kora reggel, besides, nagy kedvem van most a várost járni hazafele. A megoldás tehát: haza galog, vissza tömegben, közlekedve. (Azt persze utálom.)
Röviden és tömören ennyi. Kellemetes jó estét kívánok mindenkinek. A szétszórt és terhelt lipileet olvastátok.