Már az is elég súlyos, ha valaki Porsche Cayenne-t vesz. De mit érdemel az, aki megfejeli egy ilyen festéssel:
(Kép innen.)
Nem vagyok megszállott Porsche-ellenes csóka, a világ legszebb autója pl. Porsche, mint tudjuk:
Már az is elég súlyos, ha valaki Porsche Cayenne-t vesz. De mit érdemel az, aki megfejeli egy ilyen festéssel:
(Kép innen.)
Nem vagyok megszállott Porsche-ellenes csóka, a világ legszebb autója pl. Porsche, mint tudjuk:
(Lapajnak pedig a fotózás marad.)
Jöjjön a matek: a Rimini kórusversenyen a ‘Minor kategória harmadik helyezést ért el, összesítettben 5-ik helyen végeztünk, 28 kórus 31 produkciójából (volt, aki több kategóriában is indult), ami mindenképpen nagyon jó. Pontszám alapján kaptunk egy ezüstérmet (ez nem helyezés-, hanem pontszámfüggő, a konkrét pozícióktól független értékelés), ami akkor nyer értelmet, ha tudjuk, hogy aranyérmet sem most, sem a verseny eddigi történetében senki nem kapott. Ott vagyunk az élbojban, na. (Abban nem vagyok biztos, hogy ez a silver medal mennyire „akkreditált” eredmény, de majd pontosítok.)
Mondhatnám, hogy a kórus fele beteg volt és igaz lenne, de ez nem kifogás: megérdemelt a harmadik hely, és nem lettünk volna másodikok/elsők egészségesen sem. Az első helyezett egy 100+ fős lengyel kórus kamarakivonata — egy eleve válogatott banda válogatott részhalmaza, a második pedig egy 10 éve létező venezuelai csoport, akik már eddig is térdig jártak a díjakban, teljesen megérdemelten, teszem hozzá, mert zseniálisak. Ehhez képest amatőr-, hovatovább hobbikórusként bejönni harmadiknak meglehetősen szép eredmény.
Következő megmozdulásunk a Kodály Zoltán V. Magyar Kórusverseny (ötödik Kodály Zoltán?), onnan is igyekszünk elhozni egy érmet.
Egyelőre csak ennyi, képek is lesznek meg talán egy élménybeszámólóbb jellegű post, ahogy időm engedi.
Update: Felkerültek a fotók.