Címke: tech

A nyíltság nem rossz dolog, de egy olyan korban, amikor az FBI egyre hajlamosabb legitim hackereket letartóztatgatni a tevékenységük miatt (mint pl. a minap a HOPE konferencián), szükség lehet a kommunikációd titkosítására. Erre adott most adekvát választ a Cult of the Dead Cow csoport (emlékszünk még a Back Orifice-re, és továbbfejlesztett admin tool tesójára, a Back Orifice 2k csomagra?), amikor GAIM alapokon létrehozta a ScatterChat programot.

Tor általi forrás- és trace zavarás, meglehetősen kemény, több algoritmust együtt használó titkosítás session-onként külön inicializálva, hogy ne legyen triviális a felkutatás. Kiváncsi vagyok, hogy a Tor hálózat lassúsága és a rengeteg titkosítás mennyire lehetetleníti el a kommunikációt, de egy ideális internet világában ez egy elég jó kis toolnak látszik. A magyar rendfenntartó szervek informatikai tudását ismerve itthon leginkább az ultraparanoid aktivistáknak, illetve amerikaiak figyelmére pályázó nemzetközi bűnözők figyelmébe ajánlom.
(Köszi, Boing Boing.)

A Creative Commons Hungary remixversenye – minden szimpátiám mellett – tipikusan az az eset, amikor nem kéne az állam pénzéért kuncsorogni. A következő jön ebből le: igen, a nylt formátumok, a szabad kultúra jó dolog, mindaddig, amíg az állam belenyúl a zsebbe. Hogy működne a közösségi üzleti modell? Lehet, de nem látjuk – az adófizetők nem tekinthetők közösségnek. Az anyag legyen kint a site-on, ha rendelsz, legyen belőle CD. Még az önkéntes támogatás elvét tudom elképzelni, de – sorry – az állami pénzosztogatásnál nekem mindig kilóg a lóláb. A CC valahogy mindig együtt jár a fejemben a liberális eszmével, következésképp a minimálisra karcsúsított állammal, aki nem adakozik boldog-boldogtalannak.
Egyébként a Creative Commons site meg tipikusan az a site, ahol regisztráció nélkül kéne tudjak kommentelni. Most ezért a három mondatért nem fogok egy újabb regisztrációra emlékezni.

Az Index holdudvarblogjainak (Homár, comment.com) kommentjei lehetne a megtestesült ellenérv a György Péterek szemében nemhogy a nyilvános kommentelés, de még a regisztrált júzerek kommentelésének engedésére is.

Mert tekintsük a következő példát: masztiversenyes cikk, az angol televízió egy újabb szánalmas bulvárpróbálkozásáról szól, amiben maszturbálnak.
Verik a faszt, erről szól a cikk.
És mi az első komment?

Aztán csak óvatósan azzal a maszturbálással!
Nézzétek meg Gyurcsányit – egyszer 17 órán át maszturbált, 6 óra 12 perces orgazmusa volt – és mi lett belőle? Egy erkölcstelen, gátlástalan, mutáns droid… hát kell ez nekünk?

Az ilyesmit mifelénk trollnak hívják: mindenre ugyanazt a baromságot kezdi reakcióként ismételni, ráadásul első kommentelőként, ráadásul a humor csírája nélkül…

Jómagam nem vagyok a kommentelés ellen, mert 20 év múlva (ha még meglesz ez az adat) érdekes lesz visszacsekkolni, hogy hol szomorkodott az IQ 2006-ban… (Valami olyasmi hozzáállás ez, mint a kampányblogok kommentjei, csak ott legalább amúgy is a politikáról van szó.) De ez így akkor is szánalmas. Kezdhetnék morfondírozni, hogy „kíváncsi vagyok, milyen hétköznapja lehet egy ilyen embernek, akinek még a faszverésről is az ország ilyen-olyan politikusa jut eszébe… A lényeg, hogy minden ilyen eset egy-egy kis tanulmány.

Get a life, troll.