Communications Decency Act: 10 év.

Ha már ilyen merengősen vagyunk: Lawrence Lessigre is rájött az emlékezés.

Tegnap volt ugyanis 10 éve (1996. február 8), hogy az amerikai Kongresszus elfogadta az Egyesült Államok új telekommunikációs törvényét, melynek része volt a Communications Decency Act (CDA) is. Más idők jártak még akkoriban, lám, még egy ilyen mondat is bekerülhetett egy amerikai törvénybe:

„No provider or user of an interactive computer service shall be treated as the publisher or speaker of any information provided by another information content provider”

Más szavakkal a CDA biztosította, hogy a szolgáltatók nem felelnek a usereik tettéért. Hol van ma már ez! A Legfelsőbb Bíróság 16 héten belül gyilkolta ki a CDA-t a törvényből.

Na de a lényeg: a törvény (és a CDA) üdvözlésére az EFF egyik alapítója, John Perry Barlow megírta az „A Declaration of Independence” című kis… deklarációját: üdvözli a cyberspace (akkor még használták ezt a szót) függetlenségét, „new home of Mind”, mondta, és úgy tűnt, hogy igaza van.

Most, 2006-ban időnként mégis az amerikai kormányzat látszik győztesként kijönni a párbajból – John, ahogy a Grateful Dead-nek, egyszer ennek is vége szakad.

Linus vs. RMS – sokadik round.

A GPLv3 draft bejelentésével megszaporodtak RMS és Linus megjelenései a médiában. (Mikor fogunk eljutni oda, hogy magyar „mainstream” (haha) tech média róluk fog beszélni? Vagy már eljutottunk?)

Most éppen Linus szól be RMS-nek:

„I literally feel that we do not — as software developers — have the moral right to enforce our rules on hardware manufacturers,” he wrote. „We are not crusaders, trying to force people to bow to our superior God. We are trying to show others that cooperation and openness works better.”

És igaza van, és ez így van jól: Linus és RMS (sokszor leírták/tuk már) mindig a nyílt forráskód két különböző filozófiáját vallotta: RMS-nek életforma és alapvető emberi jog, Linusnak pedig egy nagyon jól használható fejlesztési modell. Free Software vs. Open Source.

Kell nekünk RMS: kell valaki, aki megmutatja az ideát (görög értelemben), amit követni kell, de elérni úgyse lehet sose. És kell nekünk Linus, aki indirekt módon megmondja, hogy miért a nyílt forrás a követendő forma.

Nem lehet elégszer hangúlyozni. A Linux meg legfeljebb v2 alatt marad.

ESD a házban.

És 2006-ban lipilee beújított egy ESD setupot a számítógépére. Az ok: komoly SIP kliens tesztelésbe fogok, mindeközben viszont zenét is szeretnék időnként hallgatni.
For my record, a howto, amit használtam itt található. (Vegyük észre, hogy az ubuntuforums.org lenyomta a gentoo FAQ-jait használhatóságban. Ez csak kiragadott példa, de általános tendenciát jelöl.)

Két megjegyzés:

  1. A Skype szar és nem támogat ESD-t. Unlucky.
  2. A /etc/esound/esd.conf-ban a spawn_options sort a következőre módosítottam:
    spawn_options=-terminate -nobeeps -as 2 -d default -r 48000

    Vagyis bekerült egy -r 48000 opció a spawnolt esd processzek opcióiba. Enélkül nálam az XMMS furcsa dolgokat művelt, konkrétan csúnyán és önhatalmúlag módosította a lejátszott zene frekvenciáját, márpedig mi nem szeretjük a csúnyaságot és az önhatalmat, kivéve, ha saját.