Foundation – Chris Sacca.

Nagyon érdekes interjú Chris Sacca-val, Kevin Rose Foundation sorozatából:

(Chris Sacca háttérinfó 2 mondatban, innen: „The Wall Street Journal cited Chris as “possibly the most influential businessman in America” and Chris was the youngest member of the Forbes 2011 Midas List. Chris is a fixture in the Silicon Valley startup community, and as a result of his reputation for fruitful and fun collaborations with early stage companies he was named as one of the top 10 angel investors in the country by Business Week.”)

Stephen Elop: „az Androidot az Apple hozta létre”.

A mai napi lolkát Stephen Elop, a Nokia új CEO-ja, a Microsoft utazó ügynöke szállította, aki kijelentette, hogy:

Apple created Android, or at least created the conditions necessary for Android to come into being

Stephen Elop (aki nagy valószínűséggel úgy fog bevonulni a történelembe, mint az ember, aki szarér’-hugyér’ üveggolyókért átjátszotta a világ egyik legnagyobb mobilgyártóját az ex munkaadójának) úgy tűnik nem szeret Wikipediát olvasni — nyilván azért, mert ott mindenféle információk szabadon áramlanak, az pedig az ő világképébe láthatóan nem fér bele. De a mienkbe belefér, és egyébként is közelebbi viszonyban szeretünk lenni a tényekkel, mint (a jelek szerint) Mr. Elop, úgyhogy következzék némi debunking.

Tekintsünk el egy pillanatra (de csak egy pillanatra) attól, hogy az Androidot (az Android Inc.-et) 2003-ban alapították, 2 évvel az iPhone fejlesztésének megkezdése előtt. Azért tekintsünk el ettől, mert való igaz, hogy ui szinten hasonló vonalak mentén fejlődött az Android, mint az iOS – mint ahogy most, a kocka fordultával az iOS fejlődik hasonló vonalak mentén, mint az Android. Ezzel nincs is semmi baj.

Akkor miért hülyeség ilyet állítani?

Azért, mert az Androidot nem az Apple kreálta, és nem is az Apple által fejlesztett operációs rendszer. Az Android egy folyamat gyermeke: a nyílt forráskódú fejlesztési modell terjedésének folyamatáé. Az Android létrejötte természetes velejárója volt annak a folyamatnak, amelyben tipikusan zárt szoftvereken alapuló iparágakba berobban a nyílt, és a tapasztalatok szerint sikeresebb fejlesztési modell, és újszerű megközelítéssel újszerű megoldásokat gyárt.

Az Androidot tehát nem az Apple kreálta, hanem a Nokia, a Microsoft, a Samsung… az összes olyan mobilgyártó, aki az elmúlt 20 évben (amióta létezik mobil telefónia) raffináltan korlátozott funkcionalitást nyomott le a torkunkon, mesterségesen hátráltatva a fejlődést, és (következésképp) a felhasználói élményt. (Jó hardver, gagyi szoftver – ismerős valakinek a felállás?)

Más megfogalmazás szerint: az Androidot nem az Apple kreálta, sőt: az iOS-t végső soron ugyanaz a begyöpösödött régi berendezkedés eredményezte, ami az Androidot, csak mivel az Apple valahol régi játékos, ugyanarra a problémára egy különböző (de hasonlóan újszerű) választ adott. Ők legalább úgy léptek be a piacra, hogy a dobozon kívül gondolkodva (mert hát ott voltak) az alapoktól újragondolták a feladatot, és egy hatalmas innovációs lépcsőt léptek. (Amit — tegyük hozzá — az Android is meglépett.)

Nem mondom, hogy ez egy szándékos folyamat volt (de azt se hogy nem) — ez a „régi” berendezkedésből fakadó természetes korlát volt, amit nem csak a mobil iparban kell(ett) ledönteni. Nota bene: ha nagyon ránézünk ugyanerre a folyamatra, van két másik érdekes mozzanat: a Symbian forráskód megnyitása (too little, too late), és a Maemo/MeeGo (szintén too little, too late) — mindkettő a Nokia kezdeményezése. Ha nem késnek el vele, most Stephen Elop nem beszélhetne ilyen hülyeségeket, legalábbis biztos nem a mostani pozíciójából, mert a Nokiának nem lenne szüksége külső forrásra operációs rendszer téren. És én nem az androidportal.hu-t tolnám, hanem a meegoportal.hu-t.

Azt állítani, hogy az Androidot az Apple hozta létre, olyan, mintha azt mondanánk, hogy a VHS halála a Toy Story DVD kiadásának egyértelmű következménye. Vagy hogy az Ubuntut a Windows XP (sőt: a Microsoft!) hozta létre. Vagy hogy az első világháborút Ferenc Ferdinánd meggyilkolása okozta.

Az Apple nem okozta, csak katalizálta. Stephen Elop cége, és a hasonlók okozták.

Mr. Elop, ahelyett, hogy hülyeségeket beszél, inkább megpróbálhatná valahogy feljebb tornászni újdonsült munkaadója tőzsdei értékét, amit jórészt pont ő tornázott le oda, ahol most van. Vagy piacra dobni egy értékelhető hardware+oprendszer kombót, ahelyett, hogy régi, de már első kiadásakor is anakronisztikus eszközök rózsaszínre festésével oldja meg a termékfrissítés problémáját. Vagy fejlesszen egy tabletet. Vagy egy valamire való alkalmazást.

Ubuntu Natty a házban.

Korábbi Ubuntu frissítési fiaskók révén a fő munkagépen, a netbookon (és ami azt illeti, a desktopon is) az volt a policy, hogy ezeken a gépeken egy jó régi verziót tartok, ami biztosan működik.

Fiaskók: Ubuntut frissíteni, úgy érzem, úgy kell, hogy az ember időt szán rá. Lemegy a kétklikkes frissítés, mindenki boldog, csillog-villog az új felület, aztán jönnek a kis idegesítő dolgok, a release critical bugok, amiket valamiért mégsem zártak le release előtt… Erre idő kell. Én meg lusta vagyok.

Ilyen megfontolásból tehát a netbookon (és ami azt illeti, a desktopon is) Lucid volt, ami ugye a legutóbbi LTS verzió. Tökéletesen működött.

Viszont a Natty release-ekor elkezdett viszketni a tenyerem: talán már nincsenek release critical bugok, és különben is, ezt a Unity-t annyian szidják, hogy még akár jó is lehet. Új, átgondolt felület, ami miatt nincs többé szükség a Netbook Remixre a netbookon (és ami azt illeti, a desktopon is)?
Szó szót követett (persze a fejemben csak) (és ami azt illeti, a desktopon is) és a hétvégén felpakoltam a Natty-t a netbookra. Voltak baljós előjelek: hétfőtől project golive előtti utolsó hardcore teszt, kedden golive, tehát nagyon fontos a jól működő gép — mikor máskor ugorjak az ismeretlenbe, nemigaz? De fasz vagyok, nem bírtam magammal.

Enter Natty.

Egyelőre meg vagyok lepve, de a gép működik. (Természetesen nulláról telepítettem, a /home partíció meghagyása mellett.) Kövezzetek meg, de nekem ez a Unity bejön, eltekintve attól (de más hátrányát tényleg nem tudnék mondani), hogy lenyúlja a <super> billentyűt, vagyis a vindózgonbot a saját színes-szélesvásznú „mindenmenüjére”, márpedig nálam minden shortcut eddig a vindózgonb+valamire volt mappelve. A megoldás egyszerű:
apt-get install aptitude
aptitude install compizconfig-settings-manager

Majd a telepített compiz settings managert elindítva az Ubuntu Unity Plugin alatt szépen átállítottam bármire a „Key to show the launcher” opciót. (<Control>less-re egyébként.)

Ezen felül a következő kisebb-nagyobb bugok vannak:

  • Kétképernyős módban nem működik, teljesen szétcsúszik a kép, a grafikus baszkurálókának pedig nincs olyan opciója, amivel ezt ki lehet küszöbölni. Ha nagyképernyőre dugom, marad az „egy nagy képernyő” mód. (Meg is van a kapcsolódó bug report: itt és itt is.)
  • Sleepből visszahozva a gépet nincs WiFi. Kiküszöbölhető úgy, hogy a /etc/default/acpi-support fileban megkeressük a STOP_SERVICES sort és odabiggyesztjük, hogy „networking”. (Persze ezen a ponton átlagfelhasználónak bukott az Ubuntu upgrade.)
  • Most itt a cikk írása közben egyszer csak elmúlt a WiFi-m, restart kellett hogy visszahozzam. Volt persze biztonsági rendszerfrissítés, lehet, hogy az kavart be valamit.

Ezen felül viszont látszólag működni látszik a látszólagos cucc. Tetszik, hogy a Unity felszabadít egy kis helyet az amúgy nagyon kicsi kijelzőn, és alapvetően tetszik ez a szemcukorka. Meglátjuk, hogy teljesít hétköznapi használatban.