#lázgate, meg hogy úgy általában mi van.

Nem nagyon vertem nagydobra hogy mi van, de észrevehettétek, hogy jó ideje nincs Appvasárnap, nincs itt se poszt, nincs Instagram, max Twitteren csinálok ezt-azt, de ott se sokat. Nos a helyzet az, hogy most már harmadik hónapja beteg vagyok, ebből ötödik hete megy a #lázgate, ami leginkább ilyen hullámzó, naponta háromszor 40 fok körülre ugró lázat jelent. Ezzel fekszem most itthon.

Visszanéztem, január végén volt az első 2 napos betegszabim, amikor lázzal itton maradtam. De persze nem eleget, és innentől egy hónapig ment ez a marhaság, hogy lázasan (illetve napi 1-2×600 mg Ibuprofen hatása alatt) jártam be, hol jobban, hol szarabbul voltam, mígnem március elején valami 39 fokos láznál úgy döntöttem, hogy ennek már a fele se tréfa, és teljesen lerobbantam. Azóta nem tudtam bemenni egyszer sem, igaz persze, hogy itthonról azért be-betárcsáztam, ja meg de, március 13-án mintha dolgoztam volna egy napot, meg 16-án is.

Innentől pedig napi ~12 lázcsillapító mellett is simán 39-40 fokos lázam volt, amivel a holland egészségügynek jól feladtam a házifeladatot, vizsgáltak jobbról balra, aztán balról jobbra is, feküdtem kicsit kórházban, hogy tudjanak csinálni CT-t, meg ún. tenyésztéses vérképet (elkapni azt az időszakot éjszaka, amikor 40+-os a láz, és akkor levenni a vért, hogy mi történik), kérdezgette mindenki, hogy milyen egzotikus országban jártam, amire Magyarország volt a legjobb válaszom (nem, nem számítunk egzotikus országnak), volt bőrminta vételem, ami kb. olyan mint amikor az autópályából vesznek egy 10 centi átmérőjű 40 centi mély mintát, csak itt 3 mm az átmérője és saccra 3 méter mély (bizony, engedélyt kellett kérni a közműszolgáltatóktól!), és legfőképpen többnyire nem voltam magamnál. A leletek (már ami megvolt) mindig olyan eredményt adtak, ami szerint lehetett valami triviális bajom meg valami nagy bajom… Szóval paráztattak.

A vérképeim, CT-m, stb. azóta megvan, most ezt csócsálja szerintem vagy 20 doki (Magyarországon is 2 árnyékdiagnosztikai csapat), megy a Dr. House élőben. Hátravan egy nyirokcsomó biopszia, abból kiderül hogy mennyire nasty dologról beszélünk, aztán megküzdünk, amivel kell.

Egyébként a lázak még most is vannak, illetve: múlt héten volt egy rövid (2 napos) szakasz amikor teljesen lázmentes voltam, de aztán elkövettem azt a hibát hogy bementem a kórházba, és attól jól belázasodtam megint, szóval most megint mennek a lázak, de szerencsére nem annyira durvák, mint az elején-közepén, nem kell annyi bogyó se (ami nem baj, mert a májam nem annyira szerette a napi 3-4 Paracetamol-Ibuprofen koktélt, mint kiderült a legutóbbi májleletemből), és ennek hatására most végre be tudtam fejezni ezt a posztot, ami ha minden igaz március 29-én írtam meg félig.

#til Amsterdam: együtt a család!

Volt egy kisebb hiátus, az oka: kijött a család! Nem volt izgalmak nélküli a dolog, Adél útlevele az utolsó pillanatban lejárt (nyilván nem, hanem az utolsó pillanatban vettük észre; Jul azóta is kb. csak kesztyűsbáb segítségével tud beszélni), a teherautó defektet kapott, és hasonlók, de mindenki itt van (illetve akinek otthon kell lennie az otthon), épségben.

Lássuk csak, mit -tam mostanában:

  • Szar telefonnal szar fotókat lehet csinálni (lásd lejjebb), következésképpen keveset (illetve pont hogy ne lásd).
  • Szar telefonnal még a sport trackelés is szar.
  • Na, viszont itt egy érdekesség: nagyon vicces Amszterdamban, hogy amikor fúj a szél… Ja igen, fújt a szél. Tippre 120 km/h körül, életemben nem ütötte még ki alólam a lábamat szél; hát most igen. Na szóval amikor ilyen szellő lengedez, a repülők marha alacsonyan szállnak. (Eleve Schiphol de facto a belvárosban van, olyan, mintha a LisztFerihegy mondjuk a Kelenföldi Pu.-nál lenne. (In all fairness, a LisztFerihegy is nagyon bent van.) Szóval elég vicces kitekinteni az iroda ablakból hogy most akkor ez földrengés OR WHAT, és látni egy nagyon alacsonyan szálló 747-est átszállni az utca fölött.
  • (A 120 km/h szellőben a gépen ülni… arról Jul tud mesélni, meg a gyerekek, meg a szerencsétlen Beton. Úgy hallottam nem jó.)
  • Hogy az itteni Praxisban egymás mellett van a két izzó, amit otthon égre-földre hajtottam az Erdészhez (az egyiket így is sikertelenül; a másikat be tudtam rendelni, from da interweb).
  • Ja! És hogy szegény Erdész gyújtásproblémáját 580 EUR megcsináltatni. Ötszáznyolcvan! Erdésznél csak én leszek szegényebb – utána!
  • És hogy Flour Tomi és Liszt Ferenc nem állnak rokonságban.

Na, és akkor az adekvát szar fotók, for the record.

#til Amsterdam: Queen Victoria.

Zötyögök be reggel a 26-os villamoson, el a Passenger Terminal mellett (ami egyébként a Muziekgebouw megálló, ami pedig, Minorosok figyelem, a Nederlands Kamerkoor de facto otthona), szóval zötyögök, erre egyszercsak konstatálom, hogy nőtt egy új irodaépület a Terminal mögé, ami ráadásul mozog. Aztán persze lófaszt nőtt, csak épp kötött ki a Queen Victoria:

…ami a Wikipedia szerint ugyan a 90 ezer tonnájával a legkisebb a Cunard „Queen *” hajói között, ráadásul nem is RMSvagyis egyrészt nem szállít angol királyi postát, másrészt nem ír szabad szoftvert se, de azért belefért „seven restaurants, thirteen bars, three swimming pools, a ballroom, and a theatre” (na meg FIIIVE GOOOLDEN RIIINGS…), szóval nem kicsi, na. Ma biztos nem, de holnap megpróbálok kimenni lőni néhány fotót.

És persze ha már Queen Victoria, remélem mindenki első asszociációja ez volt: