Mit tegyek.

Nem tudom, mit tegyek.

Frank itt installálja mellettem a Dapper Drake-et a laptopjára (ugyanolyan, mint az enyém, csak még nincs benne annyi RAM), és eléggé jó benyomást kelt a rendszer:

  • mindent egyből felismert, még a wpa_supplicant és a hibernálás is szopás nélkül pattan;
  • a Beagle nagy királyság, keres a weboldalaidon és a levelezésedben is;
  • tűrhetőnek (gyorsnak) néz ki sebességileg.

Nem tudom, mit tegyek: maradjak Arch Linuxon, vagy ugorjak vissza az Ubuntu bandwagon-ra? Mert ugyanakkor:

  • az Arch (reportedly) még így is gyorsabb, mert alig fut a háttérben valami, plusz i686-ra van lefordítva (bár talán a Dapper is?);
  • megtaláltam a hibernate-script Arch csomagot, tehát valószínűleg ez a parám is megoldódik, a wpa_supplicant pedig már tegnap óta jó;
  • arra, amire nekem kell, tökéletes a mostani rendszer: a billentyűkombinációim megvannak, konzol megvan, a gépen levő hotkeyeket meg úgyse használnám (kivéve a hangerőváltoztatót).

A kérdés tulajdonképpen filozofikus: maradjak a hákolgatós világban, vagy fogjam magam, telepítsek egy Ubuntut és strippeljem le utána, hogy használható (számomra használható) legyen? Merre megy a két disztró? Az Ubuntu jó sokáig nagyon jó lesz, ez látszik. De az Arch háza táján se voltak gondok, a frissítések jönnek és jók, igaz, pl. Beagle nincs benne. Az Ubuntu egyértelműen támogatottabb lesz, de lesz-e erre nekem szükségem? A Cedega, amit a hétvégén valószínűleg megvásárolok, Arch-on is vígan ott van, és ebből indukálva nem látom, hogy lenne olyan ami kell majd de az Arch miatt nem érem el.

Két világ között kell döntenem, és tanácstalan vagyok.

Nobuntu.

Szóval az van, hogy ha legközelebb azt hallod a számból, hogy „megyek Ubuntut telepíteni”, akkor valami kemény tárggyal bassz rá a fejemre, mert tuti, hogy meghülyültem. Közben emlékeztess a mai postomra.

Nem tudom, Franknek hogy települ gond nélkül, nálam borul az egész mindig: ugye a „rendes” install kiesik a RAID miatt, marad a debootstrap, és onnantól aztán probléma probléma hátán: a kurva Postfix, a rohadék GRUB, you name it. És a vége persze az, hogy 2-3-4 óra szopás után (ez olyan 1,5-2 full Debian install nekem) van egy rendszer, ami több sebből vérzik, cserébe viszont nem is bootol, mert se lilo, se GRUB.

A laptopomon az Arch nagyon szépen teljesít, szerveren úgyis mindig Debian Stable – akkor meg mi a túrós picsát szenvedek én Ubuntuval, eh?!