Realitasok, eletunk megkeseritoi.

„Egy realitaserzeket vesztett miniszterelnok blabla”, mondta Deutsh Tamas, egy realitaserzeket vesztett part parlamenti kepviseloje.
Errol van itt szo, skacok, a realitasokrol, azokat kurvanehez am elfogadni csak ugy, fel ev alatt.
A BBC-t olvasgatva megis a hazamenetel mellett dontottem, ennel egy parizsi diaklazadas nagyobb port kavar idekinn. (Fura egyebkent, meg biztos kozhely is, de ha nem a seggszagu orszagbol figyeled az esemenyeket, egyaltalan nem tunnek komolynak…)
Mint Scott Adams, en is a repterrol, en is Blackberryrol irok (ezzel ki is fujt a parhuzam), ahova bejutni nehezebb, mint a Bank Dance Hal gyomraba, de lee, a csomagolomuvesz megoldotta, hogy egy motyoban legyen fotoscucc es laptop. Most meg eszik egy starbucks szendot es megnezi, hogy van-e torheto wifi.

Leeds, Dewsbury.

Tegnap este még a Tate Modern tetejéről néztük vacsora közben Londont, aztán egyből irány Leeds. Most Dewsbury, éppen egy kiadós kolbászreggeli után, ahol (mint mindenhol máshol errefelé) angol szabványú 230 Voltos aljzatok vannak, nekem meg nincs konverterem. Még másfél órát működik a gép.

(A másik probléma, hogy kifele zárva van az ssh portja. Skandallum.)

Update: Apámnak ne mondjátok meg, de megoldottam a dolgot, izomerő által: beleszuszakoltam a földelt európai csatlakozót egy földeletlen angolba.