Holnap megyek Bécsbe, ezért parkolóhelyet kerestem. (Bécsben parkolni ugyanúgy szopás, mint minden nagyvárosban – érdemes előre készülni rá.) Az edemény láttán elgondolkodtam, hogy ez a szolgáltatás vajon itthon is így működik-e (nem), ezért az alábbi kis gondolatkísérletbe (© Orbán Veektor) fogtam. Parkolás itthon és nem. részletei…
Címke: blog
És az a lényeg.
Kicsit más, meg kicsit vasár, de azért név.
Purim.
A katowicei Itzik rabbi messzeföldön híres volt bölcsességéről és éleslátásáról, sok ember keresett és talált választ nála kérdéseire.
Egy napon tanítványával, Moyse Zindellel, a przebisl-i pék csodagyerek fiával sétált a zsinagóga felé a Rozdzienskiego utcából, ahol Yankel főzdéjében messzeföldön a legjobb kóser pálinkát lehetett venni jó pénzért, és a Talmud rejtelmeiről beszélgettek, ahogy máskor is szoktak. Szép idő volt, a tavasz éppen csak kezdett pislákolni, a hó már elolvadt a macskaköves utcákról, a városlakók pedig megkezdték ébredésüket a hosszú téli álomból. Moyse figyelmét ezúttal azonban nem a talmud titkai kötötték le, hanem az utcán a tavaszt köszöntő motorkerékpárosok. Volt ott minden a 650 ccm-es Yamaha túramotoroktól a Suzuki Hayabusán át egészen a Kawasaki Ninjáig, dübörögtek a gépek a szűk utcán, időnként egykerekezve, az új szezont ünnepelve. „Egy napon én is repesztek egyet egy ilyennel,” gondolta Moyse, de a rabbi mosolyogva hozzászólt, kirántva őt a képzelgésből:
– Moyse, Moyse. Ha nem a motorosokat néznéd, hanem arra fülelnél, amit én mondok neked, látod, most nem lenne kutyaszar a cipőtalpadon.