Karácsonyi-újévi mozi update: Godfather trilógia, Mr. & Mrs. Smith, Syriana, A Few Days in September, Don Juan DeMarco.

Karácsony és újév környékén otthon punnyadva filmet nézni jó, masszív mozi-update következik.

A Keresztapa-trilógia (első, második, harmadik rész, és a ráadás) volt az ünnepek klasszikus zászlóshajója, nyilván mindenki ismeri, és nyilván zseniális. Sose artikuláltam ennyire a gondolatot: Marlon Brando (aki persze csak az első részben tűnik fel) zsenialitása azért megkérdőjelezhetetlen, mert azóta a Keresztapa karakterek mindig őt koppintják (több-kevesebb sikerrel). A Keresztapa DVD szett 4 lemezes, a negyedik lemezen Francis Ford Coppola elárulja (amit én eddig nem tudtam), hogy a kitömött pofazacskó Marlon Brando ötlete volt (a második részben Robert DeNiro is kitömette a száját, hogy jobban hasonlítson a fiatal Vito az öreg Don Vitora), valamint hogy Al Pacino nagyon sokáig nem tetszett a stáb egyik tagjának se, folyamatosan ki akarták tenni, egészen a Solozzo jelenetig. Aztán az is csak most konkretizálódott bennem, hogy minden egyes rész irdatlan hosszú (nem unalmas, hosszú), és hogy hiába nézed akár 3 nap zabálás után (pl. karácsonyi trakta), a temperamentumos, 20-gengszter-tolja-a-spagettit jelenetek miatt semmiképpen nem szabad leülni elé vörösbor és olasz kaja nélkül.

Mr. & Mrs. Smith volt sorban a következő, sokat nem tudok elmondani róla azon kívül, hogy Angelina Jolie (ott még) kurvajól nézett ki. (Az a száj, az a száj, hát mit csinál az a száj!) Brad Pitt még mindig izmos és még mindig buta feje van. Mindig röhögök az ilyen filmek utáni extra feature-ök között az interjúkon: amikor Angelina kifejti, hogy milyen új szögből közelíti meg a házasság problematikáját ez a mű, hát szóval, dream on.

A Syriana már érdekesebb, főleg pár nappal a Keresztapák után. George Clooneynak közel sem áll olyan jól a szokatlan szerep, mint Pierce Brosnan-nek a saját szokatlanjai (Seraphim Falls és Matador; Clooney nekem valahogy mindig csak Mr. Ocean), és a film közben többször nem vágod, hogy mi van, mint igen (just like Keresztapa), de ettől még (és miután megértetted) megérdemelt az Oscar: odabasz, hogy mekkora párhuzam van az amerikai olajlobbival összefonódott politika és a Keresztapa maffiájának működése között. (Go Obama, mondanám ehelyütt, de hát mitől lenne ő jobb, mint W.)

Ideillő trivia: George Clooney és Pierce Brosnan (és pl. Ralph Nader is) ugyanabban az arcidegbénulásos betegségben szenved.

Syriana után az eddigi egyik legnagyobb tévedésem, a A Few Days in September. Holy crap, hogy ez mekkora szar. Nem segít rajta Juliette Binoche (pedig 42 évesen is a film legjobb nője), Nick Nolte (pedig a fél májamat odaadnám, hogy olyan hangom legyen, mint neki — valószínűleg ő is pontosan ezt tette), se a kis francia punci (várjávárjá: Sara Forestier), a cucc olyan, mint egy kiégett fotóblogger egyik utolsó próbálkozása: a homályos képeknek művészi értéke van, máskor teljes jelenetek vannak úgy filmezve, hogy a fókusz a kamera előtt himbálózó fűcsomón van (makró), miközben 30 méterrel arrébb történik a cselekmény. A forgatókönyv kalap szar: ekkora klisé- és közhelygyűjteményt még Trey Parkeréknek se sikerült összegyűjteni a Team America-hoz, pedig ott ez volt a lényeg. A borító szerint a szereplők átutazzák Európát (főleg ezért vettem ki: Európaátutazós-kémes film, ide vele!), de lófaszt: Bourne, ő átutazza, meg Robert DeNiro meg Jean Reno a Roninban, ők is átutazzák. (És mind felett mi is átutaztuk.) Ezek a srácok megjárják Párizst és Velencét, ahol is beülnek kb. 2 darab kávézóba, egyszer berúgnak, egyszer kefélnek — their ass. (És közben nyomják azt a rémesen közhelyes amerikai-francia ellentétet, ne már!)
A film alapötlete egyébként nem lenne hülyeség: 2001 szeptember eleje, és egy amerikai kémből lett stratégiai üzleti tanácsadó megszimatolja, hogy háború lesz, megmondja a frankót az arab megbízóinak (hogy ti. vegyék ki a pénzüket Amerikából), ettől aztán szaladnia kell, és követi őt mindenki, aki látni szeretné ilyen vagy olyan okból… Még akár jó is lehetne, de messze nem az. Nick Nolte szerepe pedig kisebb, mint Arnold Schwartzeneggeré a Terminator 1-ben: van egy telefonhívása (kb. 5 szó), és egy 5 perces jelenete a végén, aminek keretében lelövik.
Extra slusszpoén, hogy a szeptember 7-én kezdődő, és 11-én végződő cselekményű film magyar címe “10 nap szeptemberben”. Gondolom a fordító se bírta végignézni.
Mint azt már korábban kifejtettem:

Adott eseményre reflektáló filmek minősége Gauss-eloszlás szerint alakul, mely Gauss-eloszlás a maximumát 30 évnél veszi fel.

Nos, 2001 óta 6 év telt el, mint láthatjuk igencsak korai még filmet forgatni róla.
Egyik szerencsétlen (néző- és) sorstársam így fogalmaz:

They want me to write some more. I will. Don’t waste your time on this tripe. The whole movie I was just hoping for the characters to die.

És igaza van.

Végül pedig Don Juan DeMarco, Johnny Depp és Marlon Brando. Aranyos film, szép bulák, szép Johnny Depp, kövér Brando. Semmi több.

2 hozzászólás “Karácsonyi-újévi mozi update: Godfather trilógia, Mr. & Mrs. Smith, Syriana, A Few Days in September, Don Juan DeMarco.” bejegyzéshez

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.