Hobo: Circus Hungaricus. (2009 Top3 entry.)

Nem tartom magam kifejezetten nagy Hobo fanatikusnak. Tetszett mindig, amit csinál, a Vadászat, meg a Kopaszkutya egy időben kedvencek között volt (a Vadászat, kérlekszépen, bakeliten, köszi Anya), de pl. egy (egyébként elég jó) József Attila-esten kívül nem voltam koncerten — azt hiszem, hogy túl fiatal voltam/vagyok ahhoz, hogy ennél számottevően többet felfoghattam volna abból, amit csinál. A 30 éves fejemmel a magyar zenei szcénában a kevés hiteles zenész egyikének tartom.

Viszont, illetve ennek fenntartásával: a Circus Hungaricus, a legfrissebb (2009. októberi) album zseniális, 2009 legjobb 3 albuma közül az egyik. (A másik kettő.) Az a ritka helyzet állt elő, hogy egy komoly üzenettel bíró anyag zeneileg, szövegileg, és hangulatilag is földhöz csap, aztán odacsap még egyszer, és utána megcsócsál. Ebben a stílusban kevésbé fontos, de nagyon jó a stúdiómunka is mögötte, a kikevert hangszín annyira állat, mint a Metallica fekete albuma, vagy egy Tankcsapda live a Szigeten.

A komoly üzenet tulajdonképpen egy kőkemény társadalom-, média-, és általános valóságkritika, az értékválságról szól, amiben élünk, és mint ilyen, olyan kordokumentummá válhat, amiből majd 20 év múlva tiszta képet lehet kapni, hogy mi volt itt 2009-ben. (“Ez az infláció, ami itt van ebben a rendszerben” — © Gino, az Oláh családból. Ugyebár.)

Fun facts:

  • Érdemes elolvasni ezt az interjút Hobo-val, miközben hallgatod a cuccot.
  • Vicces továbbá, hogy a Top3-ból 2 lemezbemutató is lesz a következő 10 napban: holnap ugye AIC, 5-én pedig Hobo a Millenáris Teátrumban. (Kevésbé vicces, hogy egyikre se tudok menni: holnap versenyre készülés ven, 5-én pedig remélhetőleg épp a Hyde Parkban, vagy Towernél fogok korizni.)
  • Feltettek a hivatalos site-ra egy mintadarabot, Madárijesztő a címe.
  • Illetve érdekes, hogy a Saturnban 2900 forintért vettem meg az albumot, míg az EMI online felületén ayt hiszem kerek 3306 forintba került volna. Érdemes tehát megvenni a manifesztált CD-t, füzettel, mindennel. (Reméljük, a Hobohoz is visszajut valami ebből és nem Edvin Martont etetjük.)

“Hobo: Circus Hungaricus. (2009 Top3 entry.)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Leszögezem, hogy az első HBB album idején bőven csövesnek számított az ízlésem és rajongásaim, aztán a második már kevésbé érintett meg, szépen lassan ez kiforgott belőlem, és mondjuk úgy, nem követtem napi szinten a hobós eseményeket. Aztán láttam őt Viszockijt és egyebeket énekelni, és akkor azt gondoltam, van, amit nem kéne erőltetnie, ami nem az ő szintje, világa. Persze, megértem, hogy valamihez kell igazodni, úgymond, de hát azért Hobo ennyire nem jó.

    Aztán most nyáron a Dörögdi Fesztiválon úgymond más irányból is láttam Földest, és minden sejtésem, gyanúm beigazolta, sőt, messze “alulszárnyalta”. Azt nem mondom, hogy nincs rosszabb, mert egy Nox album felér Guantanamoval, de Hobo is igen közel van ehhez. Azt az arroganciát, azt a semmihez se hasonlítható elszálltságot, amit Földes képvisel, nehéz még csak körülírni is. Legyen elég, hogy a közönséget elküldte a fenébe, miközben ő volt illuminált és felkészületlen, a fotóst, aki fényképet készített volna a koncertről, meg akarta verni… nem sorolom. Borzalom. Nekem ezek miatt nem hallgatható kategória, sajna nem tudom az emberi kicsinységet feledni zenehallgatás közben (sem).

  2. És ne feledjük Jim Morrison verseinek és költeményeinek fordítását sem, amelyet volt szerencsém párszor a szép emlékű budai parkszimpadon végignézni.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.

Loading Facebook Comments ...