Ubuntu 12.04 Precise Pangolin: megérkezett.

Megérkezett a legújabb Ubuntu, ráadásul LTS release — itt a 12.04 Precise Pangolin. (Ez a névadási séma, komolyan…) Csalódott Ubuntusként jó ideje nem követem, hogy mi van az Ubi verziókkal (az egyik gépemen Kubuntu van, mint valamelyest működő alternatíva, a többin pedig a legutóbbi LTS verzió, ami még képviselte a “just works” eszmét), most azt hiszem teszek egy próbát; aztán legfeljebb farkamat behúzva állok vissza valami régebbire, vagy végre meglesz a motiváció Mint-hez.

Ha minden igaz, a Unity, az eddig talán legutáltabb Linux feature mind közül (incl. Emacs) kapott egy komoly ráncfelvarrást, és csúnya, használhatatlan cpu-evő környezetből szép, használható (és vélhetően ugyanúgy cpu-evő) környezetté vált. Erről egyelőre csak másodkézből tudok nyilatkozni, de a hétvégén megpróbálom feltelepíteni valami excess számítógépre, aztán jelentkezem. Kell-e mondanom: szkeptikus vagyok, de ilyen a geek: a mi küldetésünk feltelepíteni akkor is, ha szar, hogy neked ne kelljen…

Ami vicces: az Ubuntusok csináltak egy online tour-t, ahol “élesben” (persze nem, de kicsit majdnem mégisde) körbeklikkelhetünk egy Unity desktopot. Ez ötletes, bár annyira minimál (és annyira lassú), hogy sok insightot nem ad egy tapasztaltabb usernek. Új felhasználók becsalogatásához viszont hasznos lehet.

Pár dolog így telepítés előtt:

  • Rhythmbox újra a default media library manager (vagy mi). A Banshee egy kalap szar volt, a Rhythmbox is az, de kisebb kalap. Natív kalap, legalább.
  • Ígéretes az új Unity, de erről tényleg nem merek semmi pozitívumot mondani: eddig mindig tetszett egy napig, aztán el akartam kezdeni használni a gépet — és rájöttem hogy nincs szabad RAM…
  • Ígéretes a HUD is: az alkalmazások menüinek kihelyezése oprendszerbe, meg hát ez az egész fast typing actioning dolog még jól is elsülhet, usability szempontból. Minden attól függ, hogy kell-e majd 20 másodperc, amíg a rendszer betölti a JS-heavy HUD menüt egy Chromiumhoz.
  • Tolják még mindig az Ubuntu Software Centre névre hallgató “Ubuntu App Store”-t, ami egyébként zseniális ötlet: manapság az ember már inkább az “appstore/market, mint szoftverforrás” koncepciót fogadja el. Végső soron pedig az Ubuntu Software Centre csak egy adag APT repository (tehát a rendszer alatta nem változott), újszerű megjelenítéssel, ami közelebb áll a felhasználóhoz. Mondom, az ötlet zseniális, annál is inkább, mert véleményem szerint megnyitja a kapukat a későbbi fizetős tartalom könnyebb (és sikeres) integrálása felé. (Erről itt olvashatsz kicsit bővebben.)
  • On the flipside, az én tipikusan lassú gépeimen (netbook, van még belőle szerintem pár darab elszórva a világban) a Software Center az előző verzióban teljes mértékig használhatatlanul lassú volt. Bőven 30 másodperc fölötti indulási- és reakcióidőkről beszélünk! Úgyhogy szívből remélem, hogy ezen optimalizáltak kicsit, és nem parancssorból fogok továbbra is appot telepíteni.
  • Colin Ian King szerint (és munkája által) a 12.04 kevesebb áramot fog zabálni, vagyis tovább megy majd akksiról.

További olvasnivalók:

Ps.: akartam egy szép kis Ubuntu logot tenni a cikk tetejére, hogy legyen valami grafikai elem. Nos, good luck with that: az Ubuntu Artwork Wiki ezen a téren kb. arra elegendő, hogy tetszőleges mennyiségű lelkesedést lelohasszon. Agresszívebben nyomják az arcodba a corporate visual identity guideline-okat, mint a Microsoft. És igen, utána letöltheted a logo asseteket — egy kurvanagy zip file-ban. Röhej.

“Ubuntu 12.04 Precise Pangolin: megérkezett.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Húúúú… Ez annyira savanyú, hogy még az én számat is összehúzza. Valamiről úgy írni véleményt, hogy még ki se próbáltad, csak kicsit bátrabb a kelleténél.

  2. @giovanni miből szűrted le hogy vélemény? ott van az elején, hogy “megérkezett”, a szövegben, hogy “telepítés előtt”.

    megörültem, hogy kijött, ledokumentáltam hogy kb mit várok tőle, aztán ma este telepítem, és meglátjuk.

    ez nem index tech rovat, hanem egy blog. arról írok, ami érdekel. ma reggel az esti ubuntu telepítés érdekelt.

  3. Már egy jó ideje visszatértem Debiánra. Még Warthy idejében (rég volt már) váltottam ubuntura, aztán nemrég úgy döntöttem ideje jobban szétnézni. Most épp Mint van az iskolai desktop gépemen, s szeretem: http://linuxmint.com/

  4. Én is csalódott windows power userként próbáltam ki a fapados, buherálós, de cserébe vírusmentes és alacsony erőforrásigényű Ubuntu 6.05-öt. Szívtam vele minden distro upgrade után hetekig, de kitartottam, és hirdettem az igét a szabad szoftverről. Aztán megjelent az újabb kiadásokban a 3D desktop, hullámzó ablakok, hóesés, valahol mintha video hátteret is láttam volna (?), és elkezdtem rettegni.
    Ha ez így megy tovább, előbb-utóbb force feedbackes botkormány kell hozzá, hogy a futást befejezni nem akaró, és emiatt sikoltozva más munkaterületre menekülő 3D-s ablakok bezárás gombját körbepörgőforgó rúgással megnyomjuk. Én meg olyan oprendszert szeretnék, ami lehetővé teszi alkalmazások futtatását, és semmi mást nem kényszerít rám.

  5. Szkeptikus voltam, de nagyon bejött a Unity, kb egy hónapja. Sebesség gondom nincs vele mert rendes laptopom van (9 cellás akksival + az eredeti 6-ossal tartaléknak, a 9 már bőven elég szokott lenni), ott meg jó hogy az egész képernyő az enyém.

  6. 6.10 volt az első ubuntum. Tetszett. A 9.10 nél voltak problémák a network managernél, de be lehetett állítani. A 10.04 megint jó, de ez a 12.04 folyamatosan, mint a windows , belső hibát észlel és detto mint a windows elkezdi gyűjteni a hibákat, hogy elküldje.
    Ez egy bughalmaz. Pont, mint a windows. Ahogy annak idején a windowst, ezt is minden szívfájdalom nélkül cserélem egy stabilabb rendszerre. Kicsit többet kell állítgatni, de nem kényszerít rám semmi olyat, amit én nem akarok.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.

Loading Facebook Comments ...