Anya Mártinak: “Gyere Mártikám, cserélek neked pelust, amondó vagyok.”
Adél: “Ki az az Amondó? … az Amondó az egy világhírű bűvész!”
Anya Apának, beszéletés közben: “…merthogy 2005 elején vetted a Leon-t…”
Adél: “Egy kaméleont?”
Aztán egy kis vers:
“Sok a műmi, sok a tej
Előtte még mosni kell”
(“Műmi”: müzli)
Délutáni alvás, pontosabban nem-alvás után:
“Nagyon csicseregtek a madarak, és nem tudtam kibírni.”
“Kicsit piros a hónaljam, de már nem az igazi.”
Jul: Adél, mondj egy számot!
Adél: “a” betű.
Jul: Neem, olyat, hogy egy, kettő, három, négy…
Adél: Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz!
Én: Mondd pl., hogy hány éves az apa?
Adél: Hány éves az apa.
…
Végül vettünk egy random generált lottót.
Márti, 2012-05-29, 3650g és 58cm.
Jól vagyunk mindketten, a kiságya fölötti dekoráció félkészen vár otthon ezért majd alkalomadtán ez következik. Addig ismerkedünk.
Jul blogszünetel, és várhatóan én is kevésbé leszek aktív onlájnisztánban. Most még Adéllal itthon kettesben, holnaptól a négytagúra bővült családdal.
- a kétlányos apuka
Ha már ledokumentáltam ahogy készült, dokumentáltassék le az is, hogy mire jó egy fotófal.
Ez itt tehát Adél, amint az apja múltjában turkál:
És imádja. Van rajta kutyus, cica, bácsi, néni (és ezek mindenféle kombinációja), autó…
Gyárts te is fotófalat, mert jó az.
Mostanaban (2 napja) estenkent,kozvetlenul lefekves elott azzal szorakoztatjuk magunkat, hogy Adel labmozgasat utanozzuk. Ha o megemeli a labat (amit szokott, ez ilyen tulmozgas-szeruseg nala), mi is. Viszonylag hamar, perceken belul felfigyelt erre, es elkezdte tesztelni ezt az uj szuloi feature-t: felemelte egy labat (olyat nem szokott), aztan kettot, aztan egyet ketszer egymas utan (azt se szokta)… tesztelt. Aztan vigyorgott, nevetett, vegul nem tudta mire velni (tul spooky volt), es akkor inkabb mi is abbahagytuk.
Ami miatt ez nekem nagyon erdekes, az az absztrakcios layer, amivel Adel figyeli a kis vilagat. Bar az en labam kb. kilora is, meretre is ketszer akkora, mint o, raadasul en ugye jarok rajta, es egyaltalan: tok masmilyen, mint az ove, megis erti, hogy az is, ez is: lab. Ugy fest, hogy vagja, hogy mi is olyan testreszekbol vagyunk, mint o. Ez pl. Beton szintjenel mar feljebb van, es olyan emberszeru mar.
Adéllal apás estét tartunk, amíg anya ‘Minor nőikar próbán van. Már megettük és megütögettük a másfeles műanyag palackot, és keresztbe kasul közlekedtük a szobát.
(Hands up, aki hülyét kap a babás szülők T/1-be váltásából!)
Adél ugyanis mostanában mint a gép, úgy forog. Hátról hasra, aztán hasról hátra, aztán megint hátról hasra, és így tovább… így közlekedik. Ha olyan kedve van, a nappalit (keresztbe mondjuk 3 méter) megjárja egy percen belül ezzel a módszerrel, és közben nagyon komikus. Olyan, mint ezek a Sticky Spider Man srácok, amikor feldobod őket az ablakra (csak persze vízszintesen):
A legifjabb CM szervező
Adél nagyságrendileg -4 év -3 hónapos volt, amikor a 2005-ös CM-et szervezte. Kimondható, hogy ő a legfiatalabb CM szervező?
A másik aranyos dolog pedig már látszik egy ideje — konkrétan azóta, hogy Adél a séták alkalmával nem alszik el. Sajnos mivel ritkán van alkalmam velük sétálni (talán ezek a legszarabb dolgok az apukaságban, hogy munkanapokon kimaradok ezekből a közös programokból), csak ma figyeltem meg ezt és esett le: a gyermek ilyenkor promiscuous mode-ba kapcsol, egyszerűen látni, ahogy szekvenciálisan ír minden inputot az agyának egyelőre még üres adattárházába, aztán majd később feldolgozza, indexeli, bányássza. Szóval látszik, hogy fogadja be a környezetet, mindent megnéz, ami mellett elhaladunk.
Az alternatíva a séta alatt természetesen nem működő megkóstolás: ami a kezébe kerül, megkóstolja. Ma végeztem egy kísérletet: két ismert játék integrálásával (a plüss zsiráftehén (teráf? zsihén? szóval ilyen hibrid játékállat) nyakára ráhúztam a fogkoptató karikát) új játékot kreáltam. Amikor meglátta, Adél az új játéknak kijáró lelkesedéssel (kb. az van az arcára írva, hogy “ennél jobb dolgot még sose láttam, ide vele!”) nyúlt érte — aztán megkapta, megkóstolta, és felismerte. A vizuálisan új játék ízre már ismert volt, és úgy már nem volt annyira izgi.
